tenger-cseppek

Füli járásáról eszembe jutott, hogy Boldi is úgy indult el, hogy már tudta, hogy meg tudja csinálni. Mindennel így van, a mai napig. Mikor levetette a pótkereket a bringáról három és fél évesen, akkor is az volt, hogy ő már biztos volt magában. És amikor legurult a szánkódombról a bringával - ez mostanában történt - és mi aggódtunk, hogy fának megy, vagy gödörbe, de ő akkor már tudta, hogy menni fog. És meg is csinálta. Erzsi sokkal vakmerőbb, ő úgy is belevág bármibe, ha fogalma sincs, hogy képes-e rá... Erzsivel egyébként már nagyon készülünk az iskolára. Szerencsésebb helyzetben van, mint Boldi. A bátyján teszteltünk két iskolamodellt, így neki már a könnyebb jut. Aztán ő minden nap láthatja, milyen az iskolások élete. És nem utolsósorban: egészen más a természete. Nem győzök csodálkozni rajta, hogy mennyire különböző természetűek. Erzsi jobban fogja bírni az iskola monotóniáját és egyéb kötöttségeit. Igaz, ebben a suliban nem is olyan kibírhatatlan az élet. Sőt.

Ahogy a testvérei, Fülöp is megvárta a tizenharmadik hónapot, hogy elinduljon. No, még nem szalad, de az első önálló, saját elhatározásból elkövetett lépések ideje bizony elérkezett. 24-én este történt. A hűtőszekrény mellett állt. Ehhez tudni kell, hogy mostanában egyre többet járt két lábon. Észrevehetően kellemetlenül tudja érzi magát, hogy már mindenki tud két lábon járni, csak ő nem. Persze, eddig legszívesebben vezetgetve haladt. (Aki próbálta, tudja, hogy ez milyen derékgyilkos dolog - a felnőttnek. Mindkét apró kezével a felnőtt egy-egy ujjába kapaszkodik. Ehhez persze a felnőttnek kissé előre kell dőlni, mert nem lehet a kis karokat túl magasra tartani. Így, ilyen görbe pózban, derékben előrehajolva kell haladni, és persze aprózó léptekkel, enyhe terpeszben, nehogy a kis lábakra rá találjon lépni az ember.) Gergő volt a fő áldozat: már hetek óta naponta több órát sétálgattak. Nagyon vicces, mert Fülő ugyan még nem jár egyedül, de focizni már szeret! Minden labdaféleséget l...

Igen, egy év. Azóta Fülöpnek nyolc kis fogacska világít a szájában. Azóta már mindenfélét beszél - csak még mi nem értjük. Azóta még nem tanult ám meg önállóan járni, de lépeget, és kéri a kezünket: segítsetek, mert én is két lábon akarok járni, mint az EMBEREK! Ha pedig segítünk neki, jártatjuk, akkor nagyon boldog arccal irányít arra, amerre ő szeretné. Micsoda hatalom ez: a világ legnagyobb, legfontosabb embereit az irányítása alá vonni! (Végtére is az ő szempontjából azok vagyunk...) És ha történetesen labda kerül csepp lábai elé, akkor boldogan rugdosni kezdi. Mondta is Gergő: fantasztikus, hogy ez a kicsi fiú még járni sem tud, de már focizik!

Szerencsére a legtöbb embernek ez kínaiul van. Tulajdonképpen ez egy olyan érték, amit a cukorbetegek véréből mérnek. Egy kis hemoglobin-féleség, aminek az értéke attól függ, hogy az elmúlt kb. három hónapban milyen vércukorértékei voltak az embernek. A cukorbetegeknél 6,5 lenne az ideális, ennél kicsivel magasabb is elmegy, de azért 7 fölött elég csúnya. Azt jelenti, hogy sokat van tíz fölött az ember cukra. Márpedig a nyolc lenne a maximálisan elfogadható. Ebből tehát világos, hogy a címben szereplő érték elfogadhatatlanul magas. Márpedig ez lett Boldi legutóbbi értéke. Nyomasztó. Nyomasztó, hogy ezt az állandó, folyamatos döntéskényszert nem tudom-tudjuk mindig jól kezelni. Nyomasztó, hogy a gondosan kisakkozott szénhidrát-inzulin arány nem mindig működik jól. Sőt...! Nyomasztó, hogy nem tudom kiszámolni, melyik faktor fog most erősebben hatni: a mozgás, a jókedv, a hasmenés, a melegfront - amelyek lefelé viszik a cukrát, vagy a stressz, az izgalom, a láz, a hidegfront - ami pedig f...

Tegnap délben Boldiért indultam. Autóval mentem be, de nem akartam Fülőkét magammal vinni, mert éppen elaludt. Felkeltsem most is, meg amikor beérkezünk, akkor is? Az autóban nem hagyhatok alvó csecsemőt! (Meg egyáltalán, értéket nem hagyunk a kocsiban őrizetlenül.) Itthon csak Anya volt, aki viszont nagyon gyenge állapotban van. Bízzam rá? És ha megébred, mi lesz? Hiszen ki sem bírja venni a babakocsiból! -Hagyd csak, majd kitornázom valahogy belőle, ha mégis felébred. Hadd aludjon szegényke! Csak tedd a kocsit az ágy mellé! - mondta. Hát hagytam. Mikor hazajöttem, csukva volt a gyerekszoba ajtaja, ami pedig mindig tárva-nyitva áll. Halk zümmögést hallottam. Óvatosan benéztem. Boldi sarokasztalkája mellett ült Anya, onnan énekelte: Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik, este van a faluban, esti harang hallik. De nem a megszokott dallammal. Egy nagyon furcsa, szomorkás-mélabús dallamot énekelt. (mm-dl-tt-t, mm-dl-t-t, l l dd rr m, l t dt l l) Az őszi nap sugarai áttörtek a fehér gy...

Elmesélem nektek, mert szerintem érdekes. Tizensok éve már, hogy az egyházzene tanszakon lediplomáztam. A koncert után odajött a kórusom, mert hiszen ők is énekeltek nekem, és megajándékoztak egy gyönyörű vitorlavirággal. (A kórust nagyon szerettem. A gyülekezet kórusa volt, azé a gyülekezeté, ahol lelki otthonra találtam. Hét éven át együtt örültünk és szomorkodtunk. És együtt nőttünk fel: ők kórussá, én karvezetővé.) Ez a virág nagyon szeretett nálam lenni. Először csak szépen erősödött, aztán elkezdte ontani a virágokat. És ontotta, és ontotta, egyszerre ötöt, tizet, tizenkettőt. Egyedül februárban tartott szünetet minden évben, hogy aztán újult erővel virágozzék tovább. És közben növesztette a leveleit is, amelyek valószínűtlenül nagyra nőttek. Ez volt az egyik kedvenc virágom. Egy kicsit jelkép is volt a számomra: annak a jelképe, hogy nem kell sok ahhoz, hogy egy gyönyörű virág folyamatosan pompázzon. Csak, CSAK megfelelő környezet és táplálék. Egy kis fény, egy kis pára, sok-sok...

Csütörtökön az orchidea kibontotta a két hónapja pompázó nyolc, nálunk ébredt virága után a kilencediket. Pénteken FriedemAnnáék nálunk aludtak. Szombaton éjjel kinyílt a négy éve nálunk lévő viaszvirág legelső csokrocskája– bódító illatot árasztva. Vasárnap megkereszteltük Fülöpöt. Aznap éjjel nagyon fájt a kis ínye. Hétfőn a zongoravizsgára készültünk Boldival. Kedden kibújt az első fogacska Fülike szájában! Szerdán zongoravizsga – nagyon jól sikerült. Boldi szárnyalt. Ennyi öröm egy hétre…!

Nagyon idilli nap volt a mai. Az az igazi, töltekezős, "semmittevős" nap. Idézőjelbe azért tettem, mert a három gyermek mellett olyant nem lehet csinálni, hogy az ember csak a lábát lógassa és élvezze a szép fényes napsütést. Mégis, evvel együtt is elég nyugodt nap volt ez. Már reggel látszott, hogy nagyon sárgák a fények. Az udvar füve olyan pompás zöldben csillogott, mintha valami nagy ünnepet várna. Szép, egyenletes, nagy zöld perzsaszőnyeg. Pedig nincs szép pázsit vetve. Ezt kihagytuk. Megegyeztünk, hogy ami akar, az megnőhet. Mert hogy még a füvet is naponta több órán át locsoljuk, arra nincs senkinek kapacitása. De az idei, aranyat érő májusi eső ezt a csodálatos élményt adta meg nekünk. A nap rézsútosan sütött, perzselte az arcunkat, égette a szemünket, valósággal belefájdult. A gyerekek aranyosan matattak odakint, nem tudom, hogy most is cserebogarat másztattak-e, vagy egyszerűen csak homokoztak. Mindenesetre nagy ügybuzgalommal figyeltek a homokozóban valamit, hossza...

Boldi és Erzsi rájött, hogy milyen jó dolog saját mesét írni. Ezért aztán mostanában született egy-két saját mese. Ezek eredetileg úgy készültek, hogy nem tudtam nekik mesét olvasni, és egymásnak meséltek. Ezeket találták ki: A színtelen királykisasszony – Erzsi (5,5 évesen) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, meg a lova. De elrabolta őket egy vén boszorkány, és elátkozta, hogy színtelenek legyenek. De csak hét esztendeig voltak ott a boszorkánynál. De aztán mikor letelőben volt a hét esztendő, akkor azt mondta a lova a királykisasszonynak, hogy mi most szökjünk meg! És azzal megszöktek, de útközben is színtelenek voltak. Ám mikor hazaértek, akkor ott volt egy tündér, és visszavarázsolta őket. Az öreg király nagyon megörült, ahogy meglátta a lányát. Itt a vége , fuss el véle! A kiskutya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Ennek a kiskutyának nem voltak szülei. Szomorú volt ezért nagyon a kiskutya. Egyszer elindult világot látni. Egyszer talált egy ...

Egyszer régebben olvastam egy Kismamában egy édesanya levelét, aki a nagy nyári hőségben eleinte örömmel vette, hogy kisfia állandóan inni kér, és csak később fogott gyanút, hogy ez talán mégsem normális. Ezek motoszkáltak bennem, amikor arany kicsi Boldikánk is elkezdett vedelni. Nem volt soha nagyivó, erőltetni kellett bele a folyadékot. Tavasszal azonban hirtelen elkezdett többet inni, mint addig. Kérdeztem is a gyermekorvost, hogy ez nem aggasztó-e, de mivel fiacskánk csak 1,5-2 litert ivott egy nap, és nincs a családunkban cukorbeteg, megnyugtatott, hogy egy ekkora gyereknek ez teljesen normális mennyiség. Mégis aggódtam. Egy nagyon okos védőnő tanácsait követve – aki azt tartotta, hogy az anyai ösztön csalhatatlanabb az orvosok tudásánál - elvittük kisfiunkat a laboratóriumi vizsgálatokra. Időközben kisfiam már több mint 3 liter folyadékot ivott meg egy nap. Féléves kora óta nem pisil be álmában, ekkor azonban, három és fél évesen mégis minden éjjel elázott az ágy 2-3-szor is, pe...

Eltelt a tavaszi szünet. Nagyon sok jót hozott nekünk, de azért jó lesz visszazökkenni a kialakított kis kerékvágásunkba. Erzsi egy nappal tovább marad itthon, mint Boldi, ami óriási elégtétellel tölti el. Véleménye szerint nem jól van az, hogy az oviba ötször kell egy héten menni, és csak kettő nap szabad. Szerinte egy nap bőven elég lenne "dolgozni". Amúgy nagyon szívesen van az oviban, újabban már el is felejt elköszönni. Elhatároztam, hogy kialakítok a napirendünkön belül még további kis "szigeteket", azoknak a dolgoknak, amelyeket fontosnak tartok. Különben teljesen kimaradnának. Ilyenek: kis csendesség - saját magam részére pár perces személyes, kizárólagos beszélgetés minden nap - mindegyik családtagommal pár perc gyakorlás: új dalok tanulása több közös munka a gyerkekkel korábban elkezdett lefektetés, hogy a krémezés-kényeztetés is beleférjen. Majd megírom, hogy hogyan is sikerült.

Talán jobb, ha nem ragaszkodom mégsem az időrendiséghez. Mostanában Boldival sokminden történt. Iskolát váltottunk. Nem hagyhattam, hogy ő legyen az osztály fekete báránya, az anti-gyerek. Amikor olyan kis kedves fickó. Nehéz dolga van, az igaz, de legalább ismét normális lett. Teljesen átlagosan viselkedik - hála Istennek. Megmaradt ugyan egy kicsi a nagy pókemberes-szuperhősös rajongásból, de ebben az új, katolikus iskolában szerencsére elég sok mást is lehet a többiekkel játszani. Viszont most a Csillagok háborúja a fő-fő menő téma. Mindenkivel ezt igyekszik megbeszélni. Látott három részt is belőle, ezért aztán van mit feldolgoznia a kis embernek. De ügyesen csinálja: mindent kirajzol magából. Egész jeleneteket tervez meg és rajzol le, valamint különböző lényeket és fegyvereket talál ki. És megőrizte azt a kivételesen jó tulajdonságát, hogy álmában szinte bármire képes, ha ő is úgy akarja. Úgy kezdődött, hogy nagyon sok rossz álma volt, amikor nem tudott elmenekülni. Akkor javasolt...