Boldi és Erzsi rájött, hogy milyen jó dolog saját mesét írni. Ezért aztán mostanában született egy-két saját mese. Ezek eredetileg úgy készültek, hogy nem tudtam nekik mesét olvasni, és egymásnak meséltek.
Ezeket találták ki:
A színtelen királykisasszony – Erzsi (5,5 évesen)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, meg a lova. De elrabolta őket egy vén boszorkány, és elátkozta, hogy színtelenek legyenek. De csak hét esztendeig voltak ott a boszorkánynál. De aztán mikor letelőben volt a hét esztendő, akkor azt mondta a lova a királykisasszonynak, hogy mi most szökjünk meg! És azzal megszöktek, de útközben is színtelenek voltak. Ám mikor hazaértek, akkor ott volt egy tündér, és visszavarázsolta őket. Az öreg király nagyon megörült, ahogy meglátta a lányát.
Itt a vége , fuss el véle!
A kiskutya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Ennek a kiskutyának nem voltak szülei. Szomorú volt ezért nagyon a kiskutya. Egyszer elindult világot látni. Egyszer talált egy házat. Ebben a házban lakott egy anyuka-kutya meg egy apuka-kutya, akiknek nem volt gyerekük. Ők befogadták a kiskutyát, és attól kezdve boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Tejuék kalandjai – Boldi meséje (8 évesen)
Amikor egyszer egy kis teju kijött a házából, találkozott a jóbarátjával, a varánusszal. Gondolták, hogy elmennek a barátjaikhoz, a keselyűfiókákhoz, akik egy sivatagban laktak. Elkezdtek rohanni, hogy gyorsan odaérhessenek. Megálltak a keselyűk kaktusza alatt. De már nehéz volt fölmenni, mert a kaktusz nagyon szúrós volt. Fölkiabáltak a keselyű-tojónak, hogy vigye őket föl. Nagyon örült a keselyű, hogy jöttek játszani a fiókáival. Fölvitte őket. A kis tejunál meg a varánusznál voltak finom halacskák, amiket a kis keselyűknek hoztak. Azt mondta az öreg keselyű:
- Evés után majd elmegyünk kirándulni.
Elindultak kirándulni. Kirándulás közben összetalálkoztak egy siklóval. A sikló szólt nekik, hogy itt van a közelben egy földalatti játszótér. Elindultak a sikló után. Nagyon elcsodálkoztak, amikor meglátták a játszóteret. Először az alagútba mentek be játszani. Aztán jött a többi játék. Amikor a keselyűanyuka szólt, hogy ideje hazamenni, a kis keselyűk illedelmesen odamentek, hogy induljanak haza. Amikor hazaértek, a kaktusznál már várta őket a tejuanyuka és a varánuszanyuka. A kis keselyűfiókák adtak ajándékba rajzokat is. A keselyűanyuka is elköszönt tőlük, és adott nekik egy-két fagylaltot. Amikor a teju és a kis varánusz hazaért, ők is készítettek a kis keselyűknek rajzot, és elküldték egy szarkával. Aztán lefeküdtek, elaludtak. A következő fejezetet holnap hallhatjátok.
Itt a vége, fuss el véle a varánuszok helyére!
A kis teju első meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis teju. Ez a kis teju meghallotta valahonnan, hogy a közeli erdőn túl van egy tó, csak azt nem tudta pontosan, hogy hol. Elindult, hogy megkeresse. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy varánusszal. Megkérdezte tőle: Jó napot kívánok! Merre van itt a tó? A varánuszt megmutatta. A kis teju megköszönte, és továbbment. Egyszer egy szép kis rétre ért. Látja ám, hogy a rét közepén van egy kis pocsolya. Amikor odaért, látta, hogy a pocsolyában van valaki. Nem is akárki, hanem éppen a testvére!
– Hát te mit keresel itt, ahol a madár se jár? – kérdezte a testvérét a kis teju.
– Éppen téged vártalak! –felelte a testvére. Megörültek egymásnak. Utána együtt mentek tovább a kis tó felé. Nemsokára oda is értek. Ha odaértek, bele is mentek, és együtt úszkáltak benne. Itt a vége, fuss el véle!
Aki nem tudja, segítségként elárulhatom, hogy a teju is meg a varánusz is hüllőféle. (Mostanában a hüllők a menők Boldinál.)
Ezeket találták ki:
A színtelen királykisasszony – Erzsi (5,5 évesen)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, meg a lova. De elrabolta őket egy vén boszorkány, és elátkozta, hogy színtelenek legyenek. De csak hét esztendeig voltak ott a boszorkánynál. De aztán mikor letelőben volt a hét esztendő, akkor azt mondta a lova a királykisasszonynak, hogy mi most szökjünk meg! És azzal megszöktek, de útközben is színtelenek voltak. Ám mikor hazaértek, akkor ott volt egy tündér, és visszavarázsolta őket. Az öreg király nagyon megörült, ahogy meglátta a lányát.
Itt a vége , fuss el véle!
A kiskutya
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Ennek a kiskutyának nem voltak szülei. Szomorú volt ezért nagyon a kiskutya. Egyszer elindult világot látni. Egyszer talált egy házat. Ebben a házban lakott egy anyuka-kutya meg egy apuka-kutya, akiknek nem volt gyerekük. Ők befogadták a kiskutyát, és attól kezdve boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Tejuék kalandjai – Boldi meséje (8 évesen)
Amikor egyszer egy kis teju kijött a házából, találkozott a jóbarátjával, a varánusszal. Gondolták, hogy elmennek a barátjaikhoz, a keselyűfiókákhoz, akik egy sivatagban laktak. Elkezdtek rohanni, hogy gyorsan odaérhessenek. Megálltak a keselyűk kaktusza alatt. De már nehéz volt fölmenni, mert a kaktusz nagyon szúrós volt. Fölkiabáltak a keselyű-tojónak, hogy vigye őket föl. Nagyon örült a keselyű, hogy jöttek játszani a fiókáival. Fölvitte őket. A kis tejunál meg a varánusznál voltak finom halacskák, amiket a kis keselyűknek hoztak. Azt mondta az öreg keselyű:
- Evés után majd elmegyünk kirándulni.
Elindultak kirándulni. Kirándulás közben összetalálkoztak egy siklóval. A sikló szólt nekik, hogy itt van a közelben egy földalatti játszótér. Elindultak a sikló után. Nagyon elcsodálkoztak, amikor meglátták a játszóteret. Először az alagútba mentek be játszani. Aztán jött a többi játék. Amikor a keselyűanyuka szólt, hogy ideje hazamenni, a kis keselyűk illedelmesen odamentek, hogy induljanak haza. Amikor hazaértek, a kaktusznál már várta őket a tejuanyuka és a varánuszanyuka. A kis keselyűfiókák adtak ajándékba rajzokat is. A keselyűanyuka is elköszönt tőlük, és adott nekik egy-két fagylaltot. Amikor a teju és a kis varánusz hazaért, ők is készítettek a kis keselyűknek rajzot, és elküldték egy szarkával. Aztán lefeküdtek, elaludtak. A következő fejezetet holnap hallhatjátok.
Itt a vége, fuss el véle a varánuszok helyére!
A kis teju első meséje
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis teju. Ez a kis teju meghallotta valahonnan, hogy a közeli erdőn túl van egy tó, csak azt nem tudta pontosan, hogy hol. Elindult, hogy megkeresse. Ahogy ment, mendegélt, találkozott egy varánusszal. Megkérdezte tőle: Jó napot kívánok! Merre van itt a tó? A varánuszt megmutatta. A kis teju megköszönte, és továbbment. Egyszer egy szép kis rétre ért. Látja ám, hogy a rét közepén van egy kis pocsolya. Amikor odaért, látta, hogy a pocsolyában van valaki. Nem is akárki, hanem éppen a testvére!
– Hát te mit keresel itt, ahol a madár se jár? – kérdezte a testvérét a kis teju.
– Éppen téged vártalak! –felelte a testvére. Megörültek egymásnak. Utána együtt mentek tovább a kis tó felé. Nemsokára oda is értek. Ha odaértek, bele is mentek, és együtt úszkáltak benne. Itt a vége, fuss el véle!
Aki nem tudja, segítségként elárulhatom, hogy a teju is meg a varánusz is hüllőféle. (Mostanában a hüllők a menők Boldinál.)
Draga Boldikam!
VálaszTörlésEngem nagyon erdekelnek a tejus tortennetek! Izgatottan varom a folytatast!