Ugrás a fő tartalomra

Hba1c: 8,9

Szerencsére a legtöbb embernek ez kínaiul van.
Tulajdonképpen ez egy olyan érték, amit a cukorbetegek véréből mérnek. Egy kis hemoglobin-féleség, aminek az értéke attól függ, hogy az elmúlt kb. három hónapban milyen vércukorértékei voltak az embernek. A cukorbetegeknél 6,5 lenne az ideális, ennél kicsivel magasabb is elmegy, de azért 7 fölött elég csúnya. Azt jelenti, hogy sokat van tíz fölött az ember cukra. Márpedig a nyolc lenne a maximálisan elfogadható.
Ebből tehát világos, hogy a címben szereplő érték elfogadhatatlanul magas.
Márpedig ez lett Boldi legutóbbi értéke. Nyomasztó.
Nyomasztó, hogy ezt az állandó, folyamatos döntéskényszert nem tudom-tudjuk mindig jól kezelni. Nyomasztó, hogy a gondosan kisakkozott szénhidrát-inzulin arány nem mindig működik jól. Sőt...! Nyomasztó, hogy nem tudom kiszámolni, melyik faktor fog most erősebben hatni: a mozgás, a jókedv, a hasmenés, a melegfront - amelyek lefelé viszik a cukrát, vagy a stressz, az izgalom, a láz, a hidegfront - ami pedig fölfelé. Nem is beszélve a növekedési hormonról, amely szintén ellene hat az inzulinnak.
Nyomasztó, hogy nem tudom, hogy miért csodálatosak az értékek egyik nap, míg a másik nap ugyanazzal a sémával miért botrányosan rosszak.
Most a héten megkérdezte a doktornő, hogy esetleg vissza akarunk-e állni a penre, azaz, akarjuk-e inkább a pumpát letenni, vagy sem.
Szörnyű érzés: én tehetek mindenről. Akkor is, ha nem.
Igen, mulasztottam. Nem minden alkalommal mértem ki precízen a szénhidrátot. Igen, a nyári lazaságban ez is benne volt. De most már itt az iskolaidő, és mégis... Vagyis: mégsem jó.
Nehéz ezt átérezni annak, aki nincsen benne. Mert olyan ez, mint egy vizsga. Bármikor, bárhol számot kell tudni adni. És rövid mérlegelés után hibátlanul kell dönteni. Különben megbukok. De vagy folyamatosan csak erre készülök (és még az sem garancia igazán a sikerre), vagy pedig mással is foglalkozom, és akkor nem kenődöm el annyira, ha beugrik egy 25,4... No, ez nem igaz. Összeszorul a szívem. Felrémlik előttem az összes aljas szövődmény, és jeges páncél nehezedik a szívemre.

Megjegyzések

  1. Anyaka!

    Kiraly vagy. Nehez a batyu, de naon jol csinalod. az eddigi vizsgan mind atmentel.

    Pussz!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az útelágazáson álló fa

Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...

Apu búcsúztatója

Apu búcsúztatója előtt nagyon ideges voltam: nem tudtam, kik jönnek, milyen szándékkal jönnek, kell-e védekezésre felkészülni.  A barátnőm születésnapi ünnepségéről érkeztem. Megfogott a nagycsaládi összetartás, amit mindig is irigyeltem tőlük: minden nagyszülő, nagynéni és nagybácsi, unokatestvérek és testvérek, de még az oldalági rokonság is erősen összetart, nemcsak számon tartják egymást, de folyamatosan jelen vannak segítő szándékkal és tettekkel egymás életében.  Hihetetlen mag-energiát érzek náluk, miközben ez mégsem teljesen exkluzív: kiterjedt baráti kört gyűjtöttek össze, az azonos értékrend alapján. Egy gyönyörű mesét mondott az egyik népzenész és pszichoterapeuta barátjuk egy százévente egyszer nyíló rózsáról, a szeretetteljes baráti kapcsolatok, a spontaneitás és az erőfeszítések közötti kényes egyensúlyról, persze, sírtam. Egy tál meleg gulyáslevessel eltelve indultam a templom felé. Hazaugrottam a fekete ruhámért - szülinapi örömünnepre mégsem akartam gyászban ...

Kölnből haza

Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...