Valahogy minden belefért.
Pont úgy jöttek ki szabadnapok, hogy el tudtuk rendezkedni a hagyatékot. Hogy Zsuzsi pont ki tudta venni szabadnak ezt a hetet.
Hogy mindenki el tudott tőle búcsúzni, aki csak akart - ha máshogy nem, hát üzenetet küldött. Hogy pont belefért a közös négyes hétvégi beszélgetés. A gyógyító, tisztító, tisztázásra lehetőséget nyújtó. Nevetéssel, sírással, dühvel, haraggal, megkönnyebbüléssel, humorral. Szeretettel.
Hogy megkönyörült rajta az Isten: "az utolsó két hétre bezárta az eszét és a száját, hogy meg tudja nyitni a szívét" (Zsuzsi). Hogy mi is megnyithassuk a miénket. Hogy egymáshoz érjen a lelkünk egy röpke pillanatra.
Hogy megérezzük: a nagy szétszórtság és zavarodottság alatt van egy réteg, ami aranyból van. Vagy legalábbis tartalmaz értékes pici aranyrögőket.
Hogy érdemes átmosni az idő és a fájdalmak vizében, megrázni az emlékezés szitáján, és csak ezeket a kincseket tenni a tarisznyába. A salak marad. És mindig terem új belőle.
A kincses tarisznyát pedig őrizni kell.
2023.dec.13.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése