tenger-cseppek

Boldi és Erzsi rájött, hogy milyen jó dolog saját mesét írni. Ezért aztán mostanában született egy-két saját mese. Ezek eredetileg úgy készültek, hogy nem tudtam nekik mesét olvasni, és egymásnak meséltek. Ezeket találták ki: A színtelen királykisasszony – Erzsi (5,5 évesen) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, meg a lova. De elrabolta őket egy vén boszorkány, és elátkozta, hogy színtelenek legyenek. De csak hét esztendeig voltak ott a boszorkánynál. De aztán mikor letelőben volt a hét esztendő, akkor azt mondta a lova a királykisasszonynak, hogy mi most szökjünk meg! És azzal megszöktek, de útközben is színtelenek voltak. Ám mikor hazaértek, akkor ott volt egy tündér, és visszavarázsolta őket. Az öreg király nagyon megörült, ahogy meglátta a lányát. Itt a vége , fuss el véle! A kiskutya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kiskutya. Ennek a kiskutyának nem voltak szülei. Szomorú volt ezért nagyon a kiskutya. Egyszer elindult világot látni. Egyszer talált egy ...

Egyszer régebben olvastam egy Kismamában egy édesanya levelét, aki a nagy nyári hőségben eleinte örömmel vette, hogy kisfia állandóan inni kér, és csak később fogott gyanút, hogy ez talán mégsem normális. Ezek motoszkáltak bennem, amikor arany kicsi Boldikánk is elkezdett vedelni. Nem volt soha nagyivó, erőltetni kellett bele a folyadékot. Tavasszal azonban hirtelen elkezdett többet inni, mint addig. Kérdeztem is a gyermekorvost, hogy ez nem aggasztó-e, de mivel fiacskánk csak 1,5-2 litert ivott egy nap, és nincs a családunkban cukorbeteg, megnyugtatott, hogy egy ekkora gyereknek ez teljesen normális mennyiség. Mégis aggódtam. Egy nagyon okos védőnő tanácsait követve – aki azt tartotta, hogy az anyai ösztön csalhatatlanabb az orvosok tudásánál - elvittük kisfiunkat a laboratóriumi vizsgálatokra. Időközben kisfiam már több mint 3 liter folyadékot ivott meg egy nap. Féléves kora óta nem pisil be álmában, ekkor azonban, három és fél évesen mégis minden éjjel elázott az ágy 2-3-szor is, pe...

Eltelt a tavaszi szünet. Nagyon sok jót hozott nekünk, de azért jó lesz visszazökkenni a kialakított kis kerékvágásunkba. Erzsi egy nappal tovább marad itthon, mint Boldi, ami óriási elégtétellel tölti el. Véleménye szerint nem jól van az, hogy az oviba ötször kell egy héten menni, és csak kettő nap szabad. Szerinte egy nap bőven elég lenne "dolgozni". Amúgy nagyon szívesen van az oviban, újabban már el is felejt elköszönni. Elhatároztam, hogy kialakítok a napirendünkön belül még további kis "szigeteket", azoknak a dolgoknak, amelyeket fontosnak tartok. Különben teljesen kimaradnának. Ilyenek: kis csendesség - saját magam részére pár perces személyes, kizárólagos beszélgetés minden nap - mindegyik családtagommal pár perc gyakorlás: új dalok tanulása több közös munka a gyerkekkel korábban elkezdett lefektetés, hogy a krémezés-kényeztetés is beleférjen. Majd megírom, hogy hogyan is sikerült.

Talán jobb, ha nem ragaszkodom mégsem az időrendiséghez. Mostanában Boldival sokminden történt. Iskolát váltottunk. Nem hagyhattam, hogy ő legyen az osztály fekete báránya, az anti-gyerek. Amikor olyan kis kedves fickó. Nehéz dolga van, az igaz, de legalább ismét normális lett. Teljesen átlagosan viselkedik - hála Istennek. Megmaradt ugyan egy kicsi a nagy pókemberes-szuperhősös rajongásból, de ebben az új, katolikus iskolában szerencsére elég sok mást is lehet a többiekkel játszani. Viszont most a Csillagok háborúja a fő-fő menő téma. Mindenkivel ezt igyekszik megbeszélni. Látott három részt is belőle, ezért aztán van mit feldolgoznia a kis embernek. De ügyesen csinálja: mindent kirajzol magából. Egész jeleneteket tervez meg és rajzol le, valamint különböző lényeket és fegyvereket talál ki. És megőrizte azt a kivételesen jó tulajdonságát, hogy álmában szinte bármire képes, ha ő is úgy akarja. Úgy kezdődött, hogy nagyon sok rossz álma volt, amikor nem tudott elmenekülni. Akkor javasolt...

Akkor Fülöp elkezdett harákolni, köhécselni, majd piciket bukni. Nincs ebben semmi különös, ha ez az elejétől van. De egyre erősödött, pár nap alatt sugárhányássá fejlődve. Nem bírtam tovább, bevittük az éjszakai ügyeletre. Ott megerősítették a gyanút: gyomorkapuszűkület. Előkészítés után műtét. Megnyugodtam, és elszorult a szívem. Fülöp négyhetes volt ekkor. Nagyon mást tapasztaltam a Heim Pál kórházban, mint a szülészeten. Nagy szerencsénk volt, hogy egy barátságos, fiatal orvos műtötte (Mikóczi Márió), mert ő legalább emberszámba vett. Minden kérdésemre részletesen válaszolt, és egyáltalán nem éreztette velem, hogy ő bármivel is magasabb rangú lenne, mint én. Ez nagyon jólesett. A kórház sajnos szoptatásellenes, legalábbis a gyakorlatban. Amikor megállapították Fülöp baját, egyúttal le kellett állítani a táplálását is, hiszen gyomorműtétről volt szó. Ez eddig rendben van, és teljesen érthető. És bár emiatt nem szoptatós anyaként voltam felvéve, és így fizetnem kellett, de legalább o...

Az utolsó héten már nagyon sokat aggódtam. Túl voltam a terminuson, én, aki a 38. héten „szoktam” szülni! De a doktornő nem csodálkozott ezen: ahány szülés, annyiféle. Egyébként is, a többi terhességemet nem ő gondozta. (Utólag mondhatom: sajnos.) Az utolsó vizsgálatra a negyvenedik hét hatodik napján mentem el. - Meddig szoktak várni?- kérdeztem a doktornőt. - A negyvenegyedik héten már indítanak, sajnos – volt a válasz. Nincs már egy napom sem hátra –gondoltam megnyugodva, ám ekkor egy másfajta nyugtalanság férkőzött a szívembe: mi lesz, ha indítják? És hogyan? Itt az a szokás, hogy méhszájtágítás után burkot repesztenek. A méhszáj tágasságával nem volt gond, de repesztésről hallani sem akartam. Jó, akkor csak egy kicsi tágítás, ami voltaképpen nem is tágítás, csak a magzatburok leválasztása a méhszájról – ez volt a döntés. Jó volt-e vagy nem, azt nem tudom, de olyan fájdalmas volt, hogy a vizsgálóasztalról is nehezen tudtam leszállni, elindulni meg pláne nem maradt erőm. Ezért aztán...

Elhatároztam, hogy létrehozok egy ilyen naplót, mert így egyszerűbb mindnyájatokkal megosztanom, ami velünk történt. És akit érdekel, itt megtalálja majd a legfrissebb híreket rólunk, akit meg nem érdekel, nem terhelem feleslegesen.