Este van, ülök a gyerekszobában, a galériaágy alatt. Boldizsár alszik rajta. Most éppen ébren van, mert olvasgatja Lázár Ervin Négyszögletűjét. Ez jó. Én is szeretem. Kissé kényelmetlen a székecske, amin ülök, de ez legalább befér ide. Bal kezemmel Erzsikét simogatom a gyerekágyban, jobbal Fülöpöt a kis utazós babaágyban. Ebben alszik, hogy meg ne üsse magát a faágy rácsaiban. Előttem a gyerekszoba: egy hintaló, egy rajzolóállvány, egy játszóasztal a másik kisszékkel, egy lépcsős gyerekszekrény elnagyolt renddel, egy színét elfelejtett szőnyeg két cicával, balra a nagy gardróbszekrény a ruhákkal és a számolatlan mennyiségű gyerekjátékkal, jobbra a két íróasztal polcokkal, szekrénykével (már a szeptembert várják), rajta további dobozok, játékokkal töltve.
Olyan kerek az egész.
Gergő bejön: szellőztethetek? Hát persze. Friss levegőben elaludni is könnyebb, és az álom is édesebb. Kinyílnak az ablakok. Szemem elé tárul a kinti, utcai világ. Ez is annyira kedves nekem. A fakerítésünk, ritkás deszkáival - szinte ingerlően naiv. Elnézem, és eszembe jut, hogy télen helyes kis hósapkák ülnek rajta időnként.
A szembelévő utcában pedig van egy nagy utcai lámpa, aminek sárga fényét egy hatalmas fa mintázata töri meg. A fekete háttér előtt meleg sárga fény-mozaik a barátságosan integető, susogó zöld lombban. Nagyon szeretem ezt a képet. Erről a fáról, meg főleg erről az esti, csöndes kis fényről olyan sok dolog jut az eszembe. Ezt láttam otthon, Pákozdon, mikor testvéreimmel sétáltam, ez vígasztalt Pécsett, ha honvágyam támadt, ez nyugtatott meg, mikor fél-felnőttként zaklatottan törtettem haza, ez biztatott gyógyulásra, mikor kanyaró kísértett, ez csöndesítette sajgó szívemet a kórházban máskor is oly sokszor, ha fájt. És amikor külföldön jártam, ez az érzés, ez a látvány töltött el nagy bizalommal és megnyugvással. Ez az esti lámpafényben imbolygó fa ott van mindenhol az egész világon. Ugyanazt mondja mindenütt: itthon vagy. Mint egy kedves, puha anyakéz simítja végig a szívemet.
És már nem is kerek: gömbölyű ez az éjszaka.
És én kedves, puha kézzel végigsimítom Erzsit, Fülőkét, és csak azt sajnálom, hogy nem tudom egyszerre megsimogatni mindhárom gyermekemet. (Szerencsémre Boldi ma külön kéri, hogy simogassam, mert a múmia-kiállítás miatt fél elaludni.)
Szeretném minden este ilyen sokáig simogatni őket, egészen addig, míg el nem alszanak.
(Szép lassan, egyre hangosabban felcsendül a tücskök zenekara…)
Olyan kerek az egész.
Gergő bejön: szellőztethetek? Hát persze. Friss levegőben elaludni is könnyebb, és az álom is édesebb. Kinyílnak az ablakok. Szemem elé tárul a kinti, utcai világ. Ez is annyira kedves nekem. A fakerítésünk, ritkás deszkáival - szinte ingerlően naiv. Elnézem, és eszembe jut, hogy télen helyes kis hósapkák ülnek rajta időnként.
A szembelévő utcában pedig van egy nagy utcai lámpa, aminek sárga fényét egy hatalmas fa mintázata töri meg. A fekete háttér előtt meleg sárga fény-mozaik a barátságosan integető, susogó zöld lombban. Nagyon szeretem ezt a képet. Erről a fáról, meg főleg erről az esti, csöndes kis fényről olyan sok dolog jut az eszembe. Ezt láttam otthon, Pákozdon, mikor testvéreimmel sétáltam, ez vígasztalt Pécsett, ha honvágyam támadt, ez nyugtatott meg, mikor fél-felnőttként zaklatottan törtettem haza, ez biztatott gyógyulásra, mikor kanyaró kísértett, ez csöndesítette sajgó szívemet a kórházban máskor is oly sokszor, ha fájt. És amikor külföldön jártam, ez az érzés, ez a látvány töltött el nagy bizalommal és megnyugvással. Ez az esti lámpafényben imbolygó fa ott van mindenhol az egész világon. Ugyanazt mondja mindenütt: itthon vagy. Mint egy kedves, puha anyakéz simítja végig a szívemet.
És már nem is kerek: gömbölyű ez az éjszaka.
És én kedves, puha kézzel végigsimítom Erzsit, Fülőkét, és csak azt sajnálom, hogy nem tudom egyszerre megsimogatni mindhárom gyermekemet. (Szerencsémre Boldi ma külön kéri, hogy simogassam, mert a múmia-kiállítás miatt fél elaludni.)
Szeretném minden este ilyen sokáig simogatni őket, egészen addig, míg el nem alszanak.
(Szép lassan, egyre hangosabban felcsendül a tücskök zenekara…)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése