Van egy ügyes kis ceruzahegyezőnk. Az a fajta kicsi gépecske, aminek a felső részén van egy fiók-szerűen kihúzható, középen lyukas része. Ebbe a lyukba kerül a ceruza, ott egy kis fémfogacska jó erősen megfogja, és már lehet is tekerni a másik oldalon kiálló kis karocskával. Ha nagyon könnyen tekeredik, azt jelenti: a ceruza elég hegyes. Jó kis készülék, a ceruza hegyét szinte sose töri ki, és nagyon gyorsan, szépen, tisztán lehet vele dolgozni, hiszen a forgácsot külön gyűjti egy alsó fiókocskába.
Tud még valamit, ami nagyon hasznos: ki lehet akasztani, amíg a ceruzát bele nem teszi az ember. Így elegendő egy kéz ehhez a munkához. Megfogom, kihúzom teljesen, és akkor kiakad. Majd ugyanazzal a kezemmel teszem bele a kiakasztott részbe a ceruzát, és elkezdem tekerni. Ettől a tekeréstől oldódik ki a kiakasztó-funkció, és a hegyező rugója elkezdi visszahúzni a felső, hegyező-fiókot.
Remélem, érthető?
Egyik reggel, ovi előtt Füli ezt a gépecskét tanulmányozta. Persze, ismeri, ezerszer hegyezett már vele. De mégis, mindig talál valami újat, aki keres, ugye? A nagy felfedezések is valahogy így születnek.
Először csak ide-oda forgatta. Rászóltam:
- Óvatosan, mert az alja tele van forgáccsal!
Döbbenten meredt rám:
- Virgáccsal?
Aztán elkezdett játszani a felső, kiakaszthatós részével. Kihúzta, az kiakadt. Ekkor tekert rajta egyet, és mivel nem volt benne ceruza, a felső része nagy kattanással visszaugrott a helyére. Behúzta a rugója.
Teljesen lázba jött.
- Nézd, anya!
Majd óvatosan az asztalhoz hajolt, míg a hegyező szemmagasságba nem került, és óvatosan újat kattintott vele: kihúzta, tekerte, kattant. Még egyszer. Meg még egyszer.
- Látod? Lőttem vele!
Nem nagyon vagyok elragadtatva a lövöldözéstől. Persze, tudom én, hogy ez nagyon fiús, és mint ilyenen, ezen is túl kell esni. Hát csak néztem.
- Ezt is tudod fegyverként használni?
- Hát persze! Nézd, lelőttem a virágot!
- Ej, ej, miért lőtted le?
- Mert ez egy gonosz virág volt!
Ez is valami.
Legalább nem támad meg minket többet az orchidea.
Tud még valamit, ami nagyon hasznos: ki lehet akasztani, amíg a ceruzát bele nem teszi az ember. Így elegendő egy kéz ehhez a munkához. Megfogom, kihúzom teljesen, és akkor kiakad. Majd ugyanazzal a kezemmel teszem bele a kiakasztott részbe a ceruzát, és elkezdem tekerni. Ettől a tekeréstől oldódik ki a kiakasztó-funkció, és a hegyező rugója elkezdi visszahúzni a felső, hegyező-fiókot.
Remélem, érthető?
Egyik reggel, ovi előtt Füli ezt a gépecskét tanulmányozta. Persze, ismeri, ezerszer hegyezett már vele. De mégis, mindig talál valami újat, aki keres, ugye? A nagy felfedezések is valahogy így születnek.
Először csak ide-oda forgatta. Rászóltam:
- Óvatosan, mert az alja tele van forgáccsal!
Döbbenten meredt rám:
- Virgáccsal?
Aztán elkezdett játszani a felső, kiakaszthatós részével. Kihúzta, az kiakadt. Ekkor tekert rajta egyet, és mivel nem volt benne ceruza, a felső része nagy kattanással visszaugrott a helyére. Behúzta a rugója.
Teljesen lázba jött.
- Nézd, anya!
Majd óvatosan az asztalhoz hajolt, míg a hegyező szemmagasságba nem került, és óvatosan újat kattintott vele: kihúzta, tekerte, kattant. Még egyszer. Meg még egyszer.
- Látod? Lőttem vele!
Nem nagyon vagyok elragadtatva a lövöldözéstől. Persze, tudom én, hogy ez nagyon fiús, és mint ilyenen, ezen is túl kell esni. Hát csak néztem.
- Ezt is tudod fegyverként használni?
- Hát persze! Nézd, lelőttem a virágot!
- Ej, ej, miért lőtted le?
- Mert ez egy gonosz virág volt!
Ez is valami.
Legalább nem támad meg minket többet az orchidea.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése