Tegnap délután Gergő gyakorolt egy kicsit Boldival. Most nagyon belehúztunk, hisz mindjárt itt a vizsga. Ami azt illeti, egyre jobban megy a játék a kis lurkónak. Igen szépen játszik, muzikálisan, most már a kéztartás is elfogadható. És ami fontos: minden darab egyben van, fejben van, ujjban van. De azért nem szabad ilyenkor egy napot sem kihagyni, mert az nagyon meghallatszik aztán a kritikus pillanatban.
Ám a jó gyakorláshoz elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, és mi tagadás, elég nehéz ezt elérni úgy, hogy egy két és fél éves csimota mászkál az ember keze alatt, időnként "odatuffol" egyet (bármiből lehet pisztoly...), és elég vicceseket mond. Ezért aztán papa ilyenkor fogja magát és átmasírozik hozzánk Fülöpöstül, míg Boldi odaát az ő régi hangszerükön gyakorol. (Még özönvíz előtti darab, de bírja a kiképzést. Kis Sting zongora, és igaz, hogy a mamáék lakásának csaknem a negyedét elfoglalja, de hát ereklyeként tiszteljük-szeretjük.)
Tegnap is így történt. Fülöp aztán energikusan dolgozott itthon is, Gyuri bácsi csoda-szintijét nyúzta kissé talán illetlen vehemenciával. Papa rá is szólt:
- Te Fülöp! Erzsinek tanulnia kéne, hagyd most abba!
Mire ő csak úgy foghegyről:
- De én most gyakorlok!
................................
Ma reggel csodálatos felhőszakadás volt. Néztük a konyhaablakból. Beszélgettünk, mi mindennek jó az eső. Jó a fáknak, füveknek, virágoknak, bokroknak...
Kis gondolkodás után azt mondja:
- Meg az esernyőnek. (Persze ez eredetiben inkább ásányó, de így nehéz leírni, mert rövid á-val mondja.)
Elmosolyodtam. Persze. Annak is.
Látta az arcomon, hogy nem érzem annyira fontosnak az eső ilyetén előnyét, ezért ismét, nyomatékosan hozzátette:
- De az esernyőnek is jó az eső!!!
Ám a jó gyakorláshoz elengedhetetlen a megfelelő koncentráció, és mi tagadás, elég nehéz ezt elérni úgy, hogy egy két és fél éves csimota mászkál az ember keze alatt, időnként "odatuffol" egyet (bármiből lehet pisztoly...), és elég vicceseket mond. Ezért aztán papa ilyenkor fogja magát és átmasírozik hozzánk Fülöpöstül, míg Boldi odaát az ő régi hangszerükön gyakorol. (Még özönvíz előtti darab, de bírja a kiképzést. Kis Sting zongora, és igaz, hogy a mamáék lakásának csaknem a negyedét elfoglalja, de hát ereklyeként tiszteljük-szeretjük.)
Tegnap is így történt. Fülöp aztán energikusan dolgozott itthon is, Gyuri bácsi csoda-szintijét nyúzta kissé talán illetlen vehemenciával. Papa rá is szólt:
- Te Fülöp! Erzsinek tanulnia kéne, hagyd most abba!
Mire ő csak úgy foghegyről:
- De én most gyakorlok!
................................
Ma reggel csodálatos felhőszakadás volt. Néztük a konyhaablakból. Beszélgettünk, mi mindennek jó az eső. Jó a fáknak, füveknek, virágoknak, bokroknak...
Kis gondolkodás után azt mondja:
- Meg az esernyőnek. (Persze ez eredetiben inkább ásányó, de így nehéz leírni, mert rövid á-val mondja.)
Elmosolyodtam. Persze. Annak is.
Látta az arcomon, hogy nem érzem annyira fontosnak az eső ilyetén előnyét, ezért ismét, nyomatékosan hozzátette:
- De az esernyőnek is jó az eső!!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése