Ugrás a fő tartalomra

Mesék Fülöppel


Fülöp is nagyon szereti a meséket. Szereti persze, ha képről mesélünk, ilyenkor előnyben részesíti azokat a részleteket, ahol szemmel láthatóan valami gubanc van, például sír az ovis kislány, mert nem sikerült időben eljutnia a vécére, az óvónéni meg vigasztalgatja; vagy mondjuk olyan részt elmeséltet vagy hússzor, ahol egy utas dühödten üti-rúgja a vasúti jegykiadó automatát, egy kisgyerek pedig csodálkozva nézi. No, ezekről mindenféle hosszas helyzetelemzéseket szeret hallgatni.
- De miért? - hangzik a szokott, logikus kérdés.
De szereti a kis komplett meséket is, amiket a zenebölcsiben mesélünk, bábbal, nagyon eldramatizálva.
Ma meglepett, hogy a Vitéz Leventét hallgattuk (Kolompos cédéről, kábé félórás mese), és amikor a sárkányhoz értünk, aki közeledik a vitéz Leventéhez, ám a hős nem tud védekezni, mert a forró tűztől áthevült kardját eldobja, és védtelen marad, Füli felkiáltott:
- Jaj, ez félelmetes!
Ebből látom, hogy már ezt is érti. Óriási.

Nagyon szereti azokat a meséket is, amiket én főzök neki. Ezt azért így mondom, mert úgy néz ki, hogy biztosít nekem alapanyagokat, de rám bízza a történetet. Ha nem elégedett vele teljesen, akkor még további összetevőket rendel bele. Például:
- Most mesélj nekem a munkásemberről (a férfiasság csúcsa nála ez a kategória), a sapkás bácsiról meg a fűrészes emberről.
Majd:
- Farkas is legyen benne! Meg elefánt!
No, tessék valamit ebből kitalálni! De mese legyen ám! Meseszerű fordulatokkal.

Ismeri a meseelemeket is. Egy reggel az ágyamba jött és azt mondta:
- Most én mesélek neked. Egyszer volt - egyszer volt, volt egyszer egy farkas meg egy kismalac. Azt mondja a farkas: (elváltoztatott hangon) Most megeszlek, te kismalac! A kismalac megijedt és elbújt.
Na, itt egy kis szünetet tartott. De most már én lettem kíváncsi:
- És mi lett aztán?
- Hát megette a farkas a kismalacot!
Nem erre számítottam. Ezt ugye nem így szoktuk mesélni... Mondtam is neki:
- Na, akkor ez most egy rossz mese volt! (Ez Erzsi kategóriája minden nem hepiendes mesére.)
Mire ő mélyen a szemembe nézett, majd egy kis hatásszünet után azt mondta:
- Igen. Most egy ROSSZ mesét mondtam neked!
Majd elégedetten elkezdett lapozni egy könyvet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az útelágazáson álló fa

Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...

Apu búcsúztatója

Apu búcsúztatója előtt nagyon ideges voltam: nem tudtam, kik jönnek, milyen szándékkal jönnek, kell-e védekezésre felkészülni.  A barátnőm születésnapi ünnepségéről érkeztem. Megfogott a nagycsaládi összetartás, amit mindig is irigyeltem tőlük: minden nagyszülő, nagynéni és nagybácsi, unokatestvérek és testvérek, de még az oldalági rokonság is erősen összetart, nemcsak számon tartják egymást, de folyamatosan jelen vannak segítő szándékkal és tettekkel egymás életében.  Hihetetlen mag-energiát érzek náluk, miközben ez mégsem teljesen exkluzív: kiterjedt baráti kört gyűjtöttek össze, az azonos értékrend alapján. Egy gyönyörű mesét mondott az egyik népzenész és pszichoterapeuta barátjuk egy százévente egyszer nyíló rózsáról, a szeretetteljes baráti kapcsolatok, a spontaneitás és az erőfeszítések közötti kényes egyensúlyról, persze, sírtam. Egy tál meleg gulyáslevessel eltelve indultam a templom felé. Hazaugrottam a fekete ruhámért - szülinapi örömünnepre mégsem akartam gyászban ...

Kölnből haza

Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...