Erzsi nem szeret úgy beszélni, hogy nem teljesen figyelek rá. Tulajdonképpen igaza van. Csak sajnos ezt nem mindig tudom megvalósítani. Múltkor, egy közös vacsorázásnál keresztül-kasul beszélgettünk az asztal fölött, mindenféle dínókról, gőzhajtásos tutajokról, állatokról, rendetlenkedő osztálytársakról. Elsősorban Boldi mesélt. Őt a legkevésbé sem zavarja, ha párhuzamosan kell beszélgetnie. Erzsi egy ideig jelentkezett(!), aztán majdhogynem sírva fakadt. Mert persze nem kapcsoltunk azonnal, és tovább hagytuk csevegni Boldit, mint az jogos – legalábbis Erzsi szerint. Amikor végre megkapta a hőn áhított figyelmet, feltette a nagy kérdést:
- Mondd, kik veszekednek többet: akik ismerik egymást, vagy akik nem ismerik?
(Mit válaszoltál volna?)
Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése