Ugrás a fő tartalomra

Vitamin

Az őszi-téli betegségek ellen legjobb, ha kapnak elég vitamint a gyerekek – így gondolom. Boldi és Erzsi örülnek ennek, mert ez azt jelenti, hogy „legálisan” szopogathatnak egy kis édességet. Manapság a gyerekvitamin finomabb, mint egy cukorka. Alig lehet meggyőzni őket, hogy egy napra egy éppen elég. Amúgy valóban ritkábban betegeskednek, ha nem felejtkezünk el a napi vitaminjukról.
Úgy gondoltam, Fülöpöt is bevonjuk a vitamin-rutinba. Kora miatt azonban nem kaphat tablettásat, csak sziruposat. Annál jobb! – gondolja a gyanútlan anyuka, - hiszen könnyebben megeszi. Hát nagy tévedés! A gyógyszertárakban kapható multivitamin-készítmények annyira büdösek (kiabál belőle a sok B-vitamin), hogy Fülöp még csak megkóstolni sem hajlandó őket. A C-vitamin meg savanyú, tehetem bármibe: onnantól nem eszi meg. (Borkóstoló lesz, vagy valami ilyesmi, amilyen kifinomult az ízlelése!)
Áll a konyhapultunkon egy csodálatos, gyerekek is szeretik!-típusú felirattal kecsegtető vitaminos palack.
- Mi az? – kérdi Fülöp.
- Vitaminos palack – mondom semlegesnek szánt hangon.
- Az egy elefánt – mondja ő. – Mérges elefánt.
És csakugyan, most látom csak meg, hogy egy zöld elefánt ráncolja a címkén a homlokát.
Ahá! Most itt a lehetőség:
- Azért mérges, mert nem eszel a vitaminból!
Azonnal helyesbít:
- Nem mérges az elefánt. Viccel az elefánt!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az útelágazáson álló fa

Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...

Apu búcsúztatója

Apu búcsúztatója előtt nagyon ideges voltam: nem tudtam, kik jönnek, milyen szándékkal jönnek, kell-e védekezésre felkészülni.  A barátnőm születésnapi ünnepségéről érkeztem. Megfogott a nagycsaládi összetartás, amit mindig is irigyeltem tőlük: minden nagyszülő, nagynéni és nagybácsi, unokatestvérek és testvérek, de még az oldalági rokonság is erősen összetart, nemcsak számon tartják egymást, de folyamatosan jelen vannak segítő szándékkal és tettekkel egymás életében.  Hihetetlen mag-energiát érzek náluk, miközben ez mégsem teljesen exkluzív: kiterjedt baráti kört gyűjtöttek össze, az azonos értékrend alapján. Egy gyönyörű mesét mondott az egyik népzenész és pszichoterapeuta barátjuk egy százévente egyszer nyíló rózsáról, a szeretetteljes baráti kapcsolatok, a spontaneitás és az erőfeszítések közötti kényes egyensúlyról, persze, sírtam. Egy tál meleg gulyáslevessel eltelve indultam a templom felé. Hazaugrottam a fekete ruhámért - szülinapi örömünnepre mégsem akartam gyászban ...

Kölnből haza

Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...