Simogatható

Tegnapelőtt este elalvás előtt Füli felsóhajtott:
- Jaj, most olyan lánynak érzem magamat!
- Ezt hogy érted? - kérdeztem tőle.
- Hát a simogatás miatt.
Merthogy aznap este is - szokás szerint - simogattam Fülit.Ezt a szertartást amúgy rendszeresen igényli, ha valamiért kimarad, könyörög, hogy jöjjek.
- De kisfiam, hiszen te magad is szereted, ha simogatlak, nem?
- De akkor is olyan lányos - hangzott a mélabús válasz.
Elgondolkodtam. Tény, hogy Hamarok nem simogatnak. Bár ezt a tényt én nem tudom normálisnak tekinteni. De neki ez a férfi-norma... Ez a férfi norma??? Akkor nagyon rosszul van. Lázasan töröm a fejemet, mit tegyek, hogy számára is elfogadhatóvá tegyem azt, ami amúgy a világ legtermészetesebb dolga. Hogy az emberek megérintik egymást, és ez a szeretet általános, nem csak nők számára használható jele.
- Tudod, Fülöp, a férfiak is szoktak simogatni, és ők is szeretik, ha simogatják őket.
Sóhaj. Csendes nyöszörgés.
Hát igen. Most mit is mondjak.
Végül eszembe jut:
- Tudod, Füli, mikor Isten itt járt a földön, ő maga is simogatta az embereket. Sőt. Jézusról még az is le van írva, hogy a gyerekeket is simogatta!
Majd hosszasan kifejtettem a közismert bibliai részt, amelyben az édesanyák Jézushoz szeretnék vinni gyermekeiket. Hogy örülhettek az anyukák! Itt van a legnagyobb Mester, akiről életükben hallottak! Még betegeket is gyógyít! Biztosan jót fog tenni a gyereküknek, ha megáldja őket. Hát a gyerekek is biztosan izgatottak voltak. A karonülők meg egészen biztosan érezték, tudták, hogy kihez viszik őket. El tudom képzelni, ahogy a mezőn vonult a csapat asszony meg gyerek, összevissza csoportban, ki előreszaladt, ki meg lemaradt. Voltak gyerekek, akik kergetőztek, futkároztak, sikongattak. Ahogy közeledtek a hely felé ahol Jézus volt, egyre több férfivel találkoztak. És köztük a tanítványok. És bizony, nem örültek neki, hogy jön ez a zajos csapat. Itt locsognak ezek a nők, csipognak a gyerekek, szaladgálnak összevissza. Semmi méltóságteljes nincs bennük.
Aztán az egyikük már nem bírta tovább, és megállította a csoportot.
- Mit kerestek erre?
- Hát a Mestert!
- Csak ne keressétek. Most éppen pihen. Utána meg tanít. Van is neki kedve nőkkel meg gyerekekkel foglalkozni!
El tudom képzelni, ahogy a nők arcáról lehervadt a mosoly, a gyerekek meg sírni kezdtek. Ők csak a zord embereket látták, és azt, hogy anya valamiért szomorú.
De Jézus is hallotta már a közeledő csapatot, és amikor látta, hogy a tanítványok hogyan beszélnek a nőkkel, haragra gerjedt. Gyorsan felkelt, és odasietett.
- Ne űzzétek el őket! - kiáltott már messziről.
Amikor pedig odaért, a gyerekekre mosolygott, karjára vette őket, megsimogatta, megáldotta őket. Azért áldotta meg, hogy áldottak legyenek. Aki áldott, annak békessége van, hogy vele van az Isten szeretete. És a gyerekek megörültek ennek, és az anyukák szíve is megtelt boldogsággal. Mégiscsak sikerült a Legnagyobb Mesterhez vinni a gyerekeket! És még meg is ölelte őket! Kedvesen karjára vette a piciket, a nagyoknak csak a fejecskéjét simogatta meg, de mindhez volt egy jó szava, egy kedves pillantása, mosolya. És a gyerekek megnyugodtak, szívük megtelt bizalommal az iránt a nagyszerű ember iránt, aki képes volt azokat a mérges bácsikat is megszelídíteni. Sőt, azt mondja a csodálkozó tanítványoknak:
- Engedjétek hozzám jönni a gyerekmekeket. Nem tudtátok, hogy ilyeneké a mennyek országa?
Mert ő ilyeneknek szánta a mennyek országát. A gyerekeknek. Azoknak, akik gyerekek tudnak lenni, gyerekek tudnak maradni.

Hát, ahogy ezt mesélem, Füli egyre nagyobbakat pislog, egyre egyenletesebben lélegzik. Egyáltalán nem tiltakozik a simogatás ellen. Boldi a másik oldalamon fekszik, tágra nyitott szemekkel ábrándozik. A kezemet a szívére húzza.
- Anya, olyan kár, hogy én nem találkozhattam Jézussal.
Már nyelvemen van a szó, hogy hiszen találkozhat. De megelőz:
- Úgy értem, igaziból. Hogy én is megérinthettem volna.
És érzem szavából az érintés utáni vágyat, a megérintettség meghittségének vágyát.
- Ugye, jó lett volna? - kérdezem csak.
- Igen. Nagyon.
És még közelebb bújik.
- Tudod, Jézus most máshogy érint meg. Most úgy érint meg, hogy az én kezemmel. Az én simogatásommal. Mert megígérte, hogy ahol legalább ketten együtt leszünk, ő ott lesz köztünk, ha hívjuk.

És egészen közel bújik hozzám. Fejét a karomra teszi.Szuszogása egyenletessé válik...