Igazi Karácsony akkor van, amikor Gyermek születik. Akit leküld az Ég. Nekem megadatott ez egyszer. Nem volt karácsonyfa, sem csomagok alatta, ünnepi lakomám a szülészeti osztályon egy tál tejbegríz volt. Mégis, a legigazabb karácsony volt. Nem sírt fel, mert később sem volt sírós. Azért csak elvették és üvegdobozba zárták, meleg, oxigéndús levegőbe. Először lettem anya aznap. Nem tudtam, nem tudhattam még, amit most már tudok, de érezni akkor is erősen éreztem. Jobb lett volna, ha nálam hagyják - a többinél így történt. Az Ószövetség szerint az első gyereknek dupla örökség jár. Most már értem, érteni vélem, miért: rajtuk kísérletezi, gyakorolja ki a szülőség mesterségét apja és anyja. Sok hibát elkövettem, sokat mulasztottam. Ezekkel együtt a lelkemet is odatettem, az időmet, erőmet, tudásomat, minden gondolatomat, képeztem magamat, hogy azokat a sebeket, amiket én kaptam, ne adjam tovább. Hát csak részlegesen sikerült. Bele kell törődjek: tökéletlenségeimet semmi módon nem tudom...
Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...