Ugrás a fő tartalomra

23

Igazi Karácsony akkor van, amikor Gyermek születik. Akit leküld az Ég.

Nekem megadatott ez egyszer. Nem volt karácsonyfa, sem csomagok alatta, ünnepi lakomám a szülészeti osztályon egy tál tejbegríz volt. Mégis, a legigazabb karácsony volt.

Nem sírt fel, mert később sem volt sírós. Azért csak elvették és üvegdobozba zárták, meleg, oxigéndús levegőbe.

Először lettem anya aznap.

Nem tudtam, nem tudhattam még, amit most már tudok, de érezni akkor is erősen éreztem. Jobb lett volna, ha nálam hagyják - a többinél így történt.

Az Ószövetség szerint az első gyereknek dupla örökség jár. Most már értem, érteni vélem, miért: rajtuk kísérletezi, gyakorolja ki a szülőség mesterségét apja és anyja. 

Sok hibát elkövettem, sokat mulasztottam. Ezekkel együtt a lelkemet is odatettem, az időmet, erőmet, tudásomat, minden gondolatomat, képeztem magamat, hogy azokat a sebeket, amiket én kaptam, ne adjam tovább. Hát csak részlegesen sikerült. Bele kell törődjek: tökéletlenségeimet semmi módon nem tudom megszüntetni.

Szerencsére született más is, a Karácsonyi Gyermek, Akit mennyei atyja azért küldött, hogy békét hozzon a világnak és folyamatos megbocsátást. Azt hiszem, ez a legnagyobb ajándék. A megbocsátás képessége és elfogadása.

Bocsáss meg, drága Boldi, a sok ügyetlenkedésért! Fogadd szerető és hálás szívvel a kincseket - amire futotta. Forgasd haszonnal, kamatoztasd bőségesen!

A jó Isten éltessen békességben, szeretetben és örömben, a vele való szoros kapcsolatban az emberi kor végső határáig!

Adja meg, hogy tudj gyönyörködni majd a saját kis családodban, feleségedben, gyermekeidben, unokáidban! Bontakoztasd ki a benned rejlő kincseket!

Áldjon meg és őrizzen meg téged az Úr! Ragyogtassa rád szent arcát, könyörüljön rajtad, és adjon néked békességet!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az útelágazáson álló fa

Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...

Alkartörés

 A műtőből egy nagydarab, Rejtő Jenő regénybe illő arcú férfi viharzik ki, vállán hatalmas és láthatólag dögnehéz zsákkal. Egy pillanatra összeugrik a gyomrom.  Nagyjából tíz perce várok itt, bent Fülöpöt legózzák össze, jó, csak a karját. Akkor is. Még ha jó nagyra meg is nőtt.  Közben kétségbeesetten zokog a kicsi fiú, akinek talán szintén a karját műtötték. Nagyon fáj neki. A nővérek mind körülötte sürgölődnek, egyik a kötésén igazgat, anyukája csitítgatja. Szívem mélyéből szánom szegényt. Nemrég csak halkan nyöszörögve könyörgött egy kis vízért - frissen műtöttek nem kaphatnak. Közben már tervezem, hogy holnap Fülöpnek mit főzök otthon. Érdekes, hogy megműtik manapság az alkar törését. Állítólag heg nélkül. Közben imádkozom, hogy olyan sebész kezében legyen, aki ismeri az anatómiát és jó kezű, ráadásul még bírja figyelemmel. Minden anya ezt szeretné, mikor itt üldögél. A kisfiú kétségbeesetten ordít, hiába jöttem ki a műtő elé, itt is hallani.  Talán én is pont í...

Simogatható

Tegnapelőtt este elalvás előtt Füli felsóhajtott: - Jaj, most olyan lánynak érzem magamat! - Ezt hogy érted? - kérdeztem tőle. - Hát a simogatás miatt. Merthogy aznap este is - szokás szerint - simogattam Fülit.Ezt a szertartást amúgy rendszeresen igényli, ha valamiért kimarad, könyörög, hogy jöjjek. - De kisfiam, hiszen te magad is szereted, ha simogatlak, nem? - De akkor is olyan lányos - hangzott a mélabús válasz. Elgondolkodtam. Tény, hogy Hamarok nem simogatnak. Bár ezt a tényt én nem tudom normálisnak tekinteni. De neki ez a férfi-norma... Ez a férfi norma??? Akkor nagyon rosszul van. Lázasan töröm a fejemet, mit tegyek, hogy számára is elfogadhatóvá tegyem azt, ami amúgy a világ legtermészetesebb dolga. Hogy az emberek megérintik egymást, és ez a szeretet általános, nem csak nők számára használható jele. - Tudod, Fülöp, a férfiak is szoktak simogatni, és ők is szeretik, ha simogatják őket. Sóhaj. Csendes nyöszörgés. Hát igen. Most mit is mondjak. Végül eszembe jut: ...