tenger-cseppek

Megint kínaiul. De nem bánom. Ez már nagyon szépen alakul!

Az idén először elmentünk a nagycsaládosok anyák napi műsorára. Nagyon jó kis spontán műsor volt: minden gyerek elhelyezkedett a színpadon, és mindenki elmondta a legkedvesebb anyák napi versét. Aztán énekeltek, furulyáztak - kinek mi az erőssége. A végén pedig minden gyerek választhatott a petúniákból egyet, amit anyukájának adhatott. Erzsi egy rózsaszín-fehér cirmosat, Boldi egy vöröset választott. Mindkettő nagyon szép volt. Itthon úgy gondoltam, ezek különleges virágok, hiszen anyák napjára kaptam őket. Szépen áttettem őket egy-egy kaspóba. Kerestem mindegyikhez hozzáillő, stílusos kaspót. Tetszettek. Szerettem nézegetni. Ám egy idő után úgy tűnt, a vörös virág kókadozik. Mi történt vele? Ki tudja? Mindenesetre úgy gondoltam, nem tett jót neki a sok locsolás: kirohadt. Nagyon szomorú lettem. A szívem elszorult: pont ez a petúnia…! Annyi egyéb petúniánk van, és akkor pont ez járt ilyen szerencsétlenül! Sajnáltam kidobni. Kivettem mindkettőt a kaspóból. Mindenféle alátét nélkül, csa...

Szombat reggel szorongva ébredtem. Este Boldi kissé rosszul érezte magát. Vajon hogy van most? Hatkor felkeltem, végiggondoltam: nyolcra viszem zongorázni, de ha rosszul van, többet ártok, mint használok vele, mert a tanár is csak idegesebb lesz: nem tudja a vizsgaanyagot elég jól! A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon szépen tudja, de hát kora reggel.... ráadásul szombaton, mit várjon az ember? Nem mertem kockáztatni: lemondtam az órát. Eddig oké. Gyorsan összekészíteni a csomagokat: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, pelenka, pulcsik, esernyők, palack italok, bébiétel, előke, kiskanál, kis süti, rudi, alma, miegymás - kell még valami? Nem, de szerencsére már ébrednek a gyerekek. Gyors öltözés, reggelizés, ugrás az autóba, indulás. Integess apának! Irány Kristófék felé. Ott van éppen Geri is, így hát a legnagyobb buli, ha a fiúk együtt utaznak a hatalmas Sharanban. Pont elférünk. Tibor még megkérdezi, ne utazzon-e mitfárerként. Tényleg, jó ötlet! Erzsi, átmész Zsófiékkal Lucához? Á, ...

Erzsi az oviban sok rajzot készít. Némelyiket otthagyja, másokat hazahozza. Vagy azért, mert már a sokadik változat egy témára, vagy pedig azért, mert nem tudta befejezni, és majd, talán, itthon... Vagy egyszerűen annyira jól sikeredett, hogy ezt itthon akarja nézegetni. Amióta írni is tud, előfordul, hogy különböző magyarázó megjegyzéseket is odabiggyeszt a képre. Múlt héten azonban egy kétkötetes regényt írt. Az első kötetben ez áll: 1 de jó, hogy vannak csoporttársaim, és hoyg vesze ketem. A másikban pedig óriási betűkkel: 2 DE JÓ HO Y G VAN AZ ERZSIKE. Hát persze, hogy kiraktuk a faliújságra! Ahányszor ránézek, mindig öröm ébred a szívemben: tényleg, de még milyen jó!

Nagyon élvezzük, hogy most már Fülő is beszél. (Már tizennégy foggal virít!) A kezdeti egyszerűbb baba, anya, apa, Ezsi, Bógyi után bonyolultabb dolgokkal is próbálkozik: pityanbom! - mondja a pillangóra, vilyembom - a villamosra. A lapát batya lett, de ugyanez néha babakocsit is jelent. Emlékszem, milyen kedves volt a nagyoknál is, mikor már beszélő babácskák lettek, ahogy valahonnan ki akartak kerülni. Kiszállok! - kiabálták. Ez Boldinál Kiszállka! volt, Erzsinél: Kikákoty! Fülöp azt kiabálja: Kikáci!

Tegnap este a szokásos rövid kis esti imát mondtuk a gyerekekkel. Utána valahogy olyan lelkiállapotban voltam, hogy néhány mondatos köszönőimádságot is mondtam. Hálát adtam azért a sokmindenért, amiben részünk lehetett (gazdag napunk volt), és megköszöntem még pár dolgot, amit természetesnek veszünk, pedig nem az. Ahogy a mondandóm végére értem, váratlanul a szokásos ámen helyett Erzsi kenetteljes hangon ráfelelt: -Isten áldja meg az igét! (Ugye, a templomban hétről hétre hallja, hogy a Biblia felolvasása után a lelkész valami hasonlót mond: áldja meg Isten az Ige hallgatását, szívünkbe fogadását...)

Na? Miért? Olyan jó kis napjaink vannak mostanában. Fülő egyre többet beszél. Folyamatosan, valami afrikai nyelven. De lehet, hogy olaszul. Mindenesetre nehéz megérteni. Kacagtatóan kedves, ahogy odajön az emberhez, mélyen a szemébe néz, aztán közli vele hosszasan, többszörös körmondatokban a véleményét. El is várja, hogy választ kapjon rá. És nagyon értelmes. Szerintem csodálkozik rajta, hogy mi nem értjük mindig egészen pontosan, mert ő nagyon precízen fogalmazza meg a maga kis észrevételeit. Azért, persze, igyekszünk. Meg hát egyre több dologhoz hasonlít a kis hablaty, amivel megörvendeztet bennünket. Például a labdát, a gyertyát, a tárcát teljesen felismerhetően tudja mondani. A tornaórán odaáll Anna néni elé, kinyújtja a kis karját, és ellentmondást nem tűrő hangon közli vele: Dlabba! Most már stabilan jár, néha egész gyors tipegéssel. Azt hiszem,lekörözi a mamát evvel a tudományával. És tud tapsolni: nem csak az általános tapsikolóst, hanem a taps-comb-taps-comb váltósat is. E...