tenger-cseppek

Szombat reggel szorongva ébredtem. Este Boldi kissé rosszul érezte magát. Vajon hogy van most? Hatkor felkeltem, végiggondoltam: nyolcra viszem zongorázni, de ha rosszul van, többet ártok, mint használok vele, mert a tanár is csak idegesebb lesz: nem tudja a vizsgaanyagot elég jól! A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon szépen tudja, de hát kora reggel.... ráadásul szombaton, mit várjon az ember? Nem mertem kockáztatni: lemondtam az órát. Eddig oké. Gyorsan összekészíteni a csomagokat: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, pelenka, pulcsik, esernyők, palack italok, bébiétel, előke, kiskanál, kis süti, rudi, alma, miegymás - kell még valami? Nem, de szerencsére már ébrednek a gyerekek. Gyors öltözés, reggelizés, ugrás az autóba, indulás. Integess apának! Irány Kristófék felé. Ott van éppen Geri is, így hát a legnagyobb buli, ha a fiúk együtt utaznak a hatalmas Sharanban. Pont elférünk. Tibor még megkérdezi, ne utazzon-e mitfárerként. Tényleg, jó ötlet! Erzsi, átmész Zsófiékkal Lucához? Á, ...

Erzsi az oviban sok rajzot készít. Némelyiket otthagyja, másokat hazahozza. Vagy azért, mert már a sokadik változat egy témára, vagy pedig azért, mert nem tudta befejezni, és majd, talán, itthon... Vagy egyszerűen annyira jól sikeredett, hogy ezt itthon akarja nézegetni. Amióta írni is tud, előfordul, hogy különböző magyarázó megjegyzéseket is odabiggyeszt a képre. Múlt héten azonban egy kétkötetes regényt írt. Az első kötetben ez áll: 1 de jó, hogy vannak csoporttársaim, és hoyg vesze ketem. A másikban pedig óriási betűkkel: 2 DE JÓ HO Y G VAN AZ ERZSIKE. Hát persze, hogy kiraktuk a faliújságra! Ahányszor ránézek, mindig öröm ébred a szívemben: tényleg, de még milyen jó!

Nagyon élvezzük, hogy most már Fülő is beszél. (Már tizennégy foggal virít!) A kezdeti egyszerűbb baba, anya, apa, Ezsi, Bógyi után bonyolultabb dolgokkal is próbálkozik: pityanbom! - mondja a pillangóra, vilyembom - a villamosra. A lapát batya lett, de ugyanez néha babakocsit is jelent. Emlékszem, milyen kedves volt a nagyoknál is, mikor már beszélő babácskák lettek, ahogy valahonnan ki akartak kerülni. Kiszállok! - kiabálták. Ez Boldinál Kiszállka! volt, Erzsinél: Kikákoty! Fülöp azt kiabálja: Kikáci!

Tegnap este a szokásos rövid kis esti imát mondtuk a gyerekekkel. Utána valahogy olyan lelkiállapotban voltam, hogy néhány mondatos köszönőimádságot is mondtam. Hálát adtam azért a sokmindenért, amiben részünk lehetett (gazdag napunk volt), és megköszöntem még pár dolgot, amit természetesnek veszünk, pedig nem az. Ahogy a mondandóm végére értem, váratlanul a szokásos ámen helyett Erzsi kenetteljes hangon ráfelelt: -Isten áldja meg az igét! (Ugye, a templomban hétről hétre hallja, hogy a Biblia felolvasása után a lelkész valami hasonlót mond: áldja meg Isten az Ige hallgatását, szívünkbe fogadását...)

Na? Miért? Olyan jó kis napjaink vannak mostanában. Fülő egyre többet beszél. Folyamatosan, valami afrikai nyelven. De lehet, hogy olaszul. Mindenesetre nehéz megérteni. Kacagtatóan kedves, ahogy odajön az emberhez, mélyen a szemébe néz, aztán közli vele hosszasan, többszörös körmondatokban a véleményét. El is várja, hogy választ kapjon rá. És nagyon értelmes. Szerintem csodálkozik rajta, hogy mi nem értjük mindig egészen pontosan, mert ő nagyon precízen fogalmazza meg a maga kis észrevételeit. Azért, persze, igyekszünk. Meg hát egyre több dologhoz hasonlít a kis hablaty, amivel megörvendeztet bennünket. Például a labdát, a gyertyát, a tárcát teljesen felismerhetően tudja mondani. A tornaórán odaáll Anna néni elé, kinyújtja a kis karját, és ellentmondást nem tűrő hangon közli vele: Dlabba! Most már stabilan jár, néha egész gyors tipegéssel. Azt hiszem,lekörözi a mamát evvel a tudományával. És tud tapsolni: nem csak az általános tapsikolóst, hanem a taps-comb-taps-comb váltósat is. E...

Füli járásáról eszembe jutott, hogy Boldi is úgy indult el, hogy már tudta, hogy meg tudja csinálni. Mindennel így van, a mai napig. Mikor levetette a pótkereket a bringáról három és fél évesen, akkor is az volt, hogy ő már biztos volt magában. És amikor legurult a szánkódombról a bringával - ez mostanában történt - és mi aggódtunk, hogy fának megy, vagy gödörbe, de ő akkor már tudta, hogy menni fog. És meg is csinálta. Erzsi sokkal vakmerőbb, ő úgy is belevág bármibe, ha fogalma sincs, hogy képes-e rá... Erzsivel egyébként már nagyon készülünk az iskolára. Szerencsésebb helyzetben van, mint Boldi. A bátyján teszteltünk két iskolamodellt, így neki már a könnyebb jut. Aztán ő minden nap láthatja, milyen az iskolások élete. És nem utolsósorban: egészen más a természete. Nem győzök csodálkozni rajta, hogy mennyire különböző természetűek. Erzsi jobban fogja bírni az iskola monotóniáját és egyéb kötöttségeit. Igaz, ebben a suliban nem is olyan kibírhatatlan az élet. Sőt.

Ahogy a testvérei, Fülöp is megvárta a tizenharmadik hónapot, hogy elinduljon. No, még nem szalad, de az első önálló, saját elhatározásból elkövetett lépések ideje bizony elérkezett. 24-én este történt. A hűtőszekrény mellett állt. Ehhez tudni kell, hogy mostanában egyre többet járt két lábon. Észrevehetően kellemetlenül tudja érzi magát, hogy már mindenki tud két lábon járni, csak ő nem. Persze, eddig legszívesebben vezetgetve haladt. (Aki próbálta, tudja, hogy ez milyen derékgyilkos dolog - a felnőttnek. Mindkét apró kezével a felnőtt egy-egy ujjába kapaszkodik. Ehhez persze a felnőttnek kissé előre kell dőlni, mert nem lehet a kis karokat túl magasra tartani. Így, ilyen görbe pózban, derékben előrehajolva kell haladni, és persze aprózó léptekkel, enyhe terpeszben, nehogy a kis lábakra rá találjon lépni az ember.) Gergő volt a fő áldozat: már hetek óta naponta több órát sétálgattak. Nagyon vicces, mert Fülő ugyan még nem jár egyedül, de focizni már szeret! Minden labdaféleséget l...