- Kitaláltam egy új állatfajt! - jelenti be Füli. Az elmúlt héten torokfájás tartotta itthon. Az első napokban még fájdalomcsillapítóval is csak kábán vergődött az ágyban, de aztán, ahogy javult az állapota, ahogy egyre könnyebben ment a nyelés, unatkozni kezdett. Unalom ellen pedig kivételesen engedélyeztem neki, hogy filmezzen. Természetfilmeket, mert a különböző gémerek által feltett filmecskéktől a hátamon is feláll időnként a szőr. Így hát elővette a rég látott, nagyon kedvelt természetfilm-sorozatokat, és nosztalgiázva nézegette vissza. Különösen szívesen nézi a majmosakat. Rengeteg mindent meg lehet ismerni ezeken a filmeken keresztül az állatok életéről, családi és társadalmi berendezkedéséről. Fülöp úgy érezte, hiátus van az állatvilágban, hát feltalálta a tökéletes emberszabásút.
- Ez a faj átlagosan kétméteresre nő meg, de nagyon vékony, max hatvan kiló, és ugyanolyan ügyesen közlekedik a fákon, mint a földön. A legvékonyabb ágakon is könnyedén és ügyesen megtartja magát. Sőt, a legszívesebben a fák lombjában tartózkodik. Mivel vékony, ezért ez nem okoz neki különösebb nehézséget.
- Értem. Szóval ezzel feltaláltad a Fülöp-fajt. - mondom neki cinkos kacsintással.
Kapva kap a szón, ízlelgeti.
- Nem is rossz. De inkább fulkáknak nevezném őket. Nem, nem, mégsem. Sokkal jobb név lesz a fukka. Igen, fukkák. És tudod, mi a fukkák másik különlegessége? Ez egy olyan faj, amelyiknél az apa is kiveszi a nevelésből a részét. Mert elegem van abból, hogy az elmősöknél a gyereknevelés egésze az anyákra marad. Ez így nem igazságos. Szükségük van a kicsi fukkáknak az apára is.
Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése