Sötét van, pedig még nincs este.
Szép rend van a konyhában, amikor hazajövök, szinte hitetlenkedek.
Eszembe jut, hogy van egy szép kis tököcske a kamrában, meg kéne sütni. Felszelem. Hmm, ebből még valami finom süti is kikerülne... de milyen? Zabpelyhes? Kókuszos? Mézes? Apropó, méz. Itt a mézeskalács-időszak, nézzük csak, van-e hozzávaló itthon. Szinte minden. Sajnos tojás nincs, de sebaj, mire jó, ha a szomszédban laknak a nagyszülők...
Ahogy a tésztát gyúrom, hallgatom a gyerekek kérésére betett Mikulásváró és karácsonyi Gryllus-cédét, orromat megüti a sülő tök édes illata. A korán beköszöntő sötétség miatt égnek a villanyok, szép meleg, sárga fény borítja be a lakást.
Gyúrom a tésztát, hallgatom a karácsonyt idéző dalokat, és szívemben életre kelnek a régi karácsonyok. Teljes rendetlenségben bandukolnak keresztül a szívemen, mezítláb, puhán. Összevissza kavarognak, már nem tudom melyik emlék kihez tartozik, csak hagyom, hogy hassanak rám.
Gyúrom a tésztát. Eszembe jut, hogy amikor először csináltam meg a recept alapján, azt hittem, hiányzik valami belőle, azért nem áll össze, gyorsan öntöttem is bele valamit. Hogy mit, azt már nem tudom, csak azt, hogy végül muszáj volt még egy csomó lisztet hozzárakni. A mézeskalács tésztája nem a folyadéktól, hanem az időtől áll össze.
Mint a karácsony-érzés.
Szép rend van a konyhában, amikor hazajövök, szinte hitetlenkedek.
Eszembe jut, hogy van egy szép kis tököcske a kamrában, meg kéne sütni. Felszelem. Hmm, ebből még valami finom süti is kikerülne... de milyen? Zabpelyhes? Kókuszos? Mézes? Apropó, méz. Itt a mézeskalács-időszak, nézzük csak, van-e hozzávaló itthon. Szinte minden. Sajnos tojás nincs, de sebaj, mire jó, ha a szomszédban laknak a nagyszülők...
Ahogy a tésztát gyúrom, hallgatom a gyerekek kérésére betett Mikulásváró és karácsonyi Gryllus-cédét, orromat megüti a sülő tök édes illata. A korán beköszöntő sötétség miatt égnek a villanyok, szép meleg, sárga fény borítja be a lakást.
Gyúrom a tésztát, hallgatom a karácsonyt idéző dalokat, és szívemben életre kelnek a régi karácsonyok. Teljes rendetlenségben bandukolnak keresztül a szívemen, mezítláb, puhán. Összevissza kavarognak, már nem tudom melyik emlék kihez tartozik, csak hagyom, hogy hassanak rám.
Gyúrom a tésztát. Eszembe jut, hogy amikor először csináltam meg a recept alapján, azt hittem, hiányzik valami belőle, azért nem áll össze, gyorsan öntöttem is bele valamit. Hogy mit, azt már nem tudom, csak azt, hogy végül muszáj volt még egy csomó lisztet hozzárakni. A mézeskalács tésztája nem a folyadéktól, hanem az időtől áll össze.
Mint a karácsony-érzés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése