Ugrás a fő tartalomra

Várakozás

Sötét van, pedig még nincs este.
Szép rend van a konyhában, amikor hazajövök, szinte hitetlenkedek.
Eszembe jut, hogy van egy szép kis tököcske a kamrában, meg kéne sütni. Felszelem. Hmm, ebből még valami finom süti is kikerülne... de milyen? Zabpelyhes? Kókuszos? Mézes? Apropó, méz. Itt a mézeskalács-időszak, nézzük csak, van-e hozzávaló itthon. Szinte minden. Sajnos tojás nincs, de sebaj, mire jó, ha a szomszédban laknak a nagyszülők...
Ahogy a tésztát gyúrom, hallgatom a gyerekek kérésére betett Mikulásváró és karácsonyi Gryllus-cédét, orromat megüti a sülő tök édes illata. A korán beköszöntő sötétség miatt égnek a villanyok, szép meleg, sárga fény borítja be a lakást.
Gyúrom a tésztát, hallgatom a karácsonyt idéző dalokat, és szívemben életre kelnek a régi karácsonyok. Teljes rendetlenségben bandukolnak keresztül a szívemen, mezítláb, puhán. Összevissza kavarognak, már nem tudom melyik emlék kihez tartozik, csak hagyom, hogy hassanak rám.
Gyúrom a tésztát. Eszembe jut, hogy amikor először csináltam meg a recept alapján, azt hittem, hiányzik valami belőle, azért nem áll össze, gyorsan öntöttem is bele valamit. Hogy mit, azt már nem tudom, csak azt, hogy végül muszáj volt még egy csomó lisztet hozzárakni. A mézeskalács tésztája nem a folyadéktól, hanem az időtől áll össze.
Mint a karácsony-érzés.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Az útelágazáson álló fa

Egy halászfaluban élt egyszer egy szegény özvegyasszony egyetlen lányával, Hanakóval. Csak néhány éve költöztek a faluba. Amíg az asszony férje, egy gazdag kereskedő életben volt, a család jólétben és bőségben élt a városban. De nemhiába mondják, hogy terem baj, ha nem vetik is. Egy napon a kereskedő hirtelen megbetegedett, és nemsokára nagy temetést rendeztek neki. Az özvegy egyedül maradt a kislányával, és talán azért, mert nem értett a kereskedéshez, vagy azért, mert balszerencse üldözte őket, az üzlet napról napra rosszabbul ment, a vevők fogytak, az adósságok nőttek. Az özvegy végül nem tehetett egyebet: eladott mindent, amije maradt, kifizette adósságait és elköltözött a városból. A faluban szerényen éltek, és a kis Hanako, alighogy felcseperedett, tőle telhetően segített édesanyjának. Együttérző, jó szívvel áldotta meg a természet, vidám és kedves volt, mindenki, aki megismerte, tüstént megszerette. Özvegy édesanyjának sok örömet szerzett, és amikor az asszony látta, hogy kislán...
Megjegyzés küldése
További információk

Apu búcsúztatója

Apu búcsúztatója előtt nagyon ideges voltam: nem tudtam, kik jönnek, milyen szándékkal jönnek, kell-e védekezésre felkészülni.  A barátnőm születésnapi ünnepségéről érkeztem. Megfogott a nagycsaládi összetartás, amit mindig is irigyeltem tőlük: minden nagyszülő, nagynéni és nagybácsi, unokatestvérek és testvérek, de még az oldalági rokonság is erősen összetart, nemcsak számon tartják egymást, de folyamatosan jelen vannak segítő szándékkal és tettekkel egymás életében.  Hihetetlen mag-energiát érzek náluk, miközben ez mégsem teljesen exkluzív: kiterjedt baráti kört gyűjtöttek össze, az azonos értékrend alapján. Egy gyönyörű mesét mondott az egyik népzenész és pszichoterapeuta barátjuk egy százévente egyszer nyíló rózsáról, a szeretetteljes baráti kapcsolatok, a spontaneitás és az erőfeszítések közötti kényes egyensúlyról, persze, sírtam. Egy tál meleg gulyáslevessel eltelve indultam a templom felé. Hazaugrottam a fekete ruhámért - szülinapi örömünnepre mégsem akartam gyászban ...
Megjegyzés küldése
További információk

Kölnből haza

Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...
Megjegyzés küldése
További információk