Végülis nem volt túl meglepő, hogy estére besokallt egy kicsit, mert már nem tudott odafigyelni. Amikor Gergő este megjött a koncert után, meg is kérdezte, hogy hogy történhetett az egész. De nem pontosan emlékezett rá. Mert hiszen itt voltak Novákék is, meg Zsuzsi a kicsi Dominikkal. Dorka is volt, mert elhoztuk magunkkal. Előtte ugyanis Geri öcsémet kikísértük a repülőhöz, mielőtt elszáll a nagy messziségbe. Reptérről jövet még szerettünk volna bekukkantani a repülő-múzeumba, de az sajnos zárva volt. Így inkább hazajöttünk. A vacsihoz készülődtünk, mikor megjöttek Nóráék, az egész csapattal: Csilla, Bence, Tamás, Csabi. Együtt vacsiztunk, mert jólesett a társaság. Az egyszerűség kedvéért csak tálcára tettünk mindent, és ki-ki kézből ehette, amit megkívánt. Finom görögdinnye is volt, első az idén. Zsuzsit nem akartuk úgy visszaengedni a világ hűvösebb felére, hogy az idén még meg sem kóstolja ezt a csemegét. Meg főztem friss borsmentateát, citromfűteát a kiskertből. Olyan más íze van, mint a filteresnek! Összehasonlíthatatlanul jobb. Például Erzsi a saját, frissen szedett mentából főzött teát nagyon szereti. A boltit nem issza meg.
Kért is egy pohárkával a friss mentateából. Csakhogy közben a fiúk is külön műsort tartottak, a kicsik is aranyosan játszottak, a felnőttek is annyi érdekes dologról beszéltek, hogy nem tudott a pohárra figyelni, valahogy kicsúszott a kezéből, és az ölébe borult az egész. Ezt csak Zsuzsi látta, én csak a rémült ordítást hallottam, és láttam, ahogy a kislány tépi le magáról a ruhát. Rohantuk a kádba, és folyattuk rá a vizet. Egyre csak zokogott, mert hatalmas területen vörös lett a kis hasa, combja. Ahol az ülő embernél összeráncolódik a ruha, és ezért vastagabb rétegben állt a forró tea egy kis ideig, ott bizony akkora hólyag keletkezett, hogy mire a ruhát lehántotta magáról, már ki is szakadt. Vagy fél felnőtt-tenyérnyi területen. Úgy gondoltam, hogy ezt már orvoshoz kell vinni.
A Bethesda kórházról tudom, hogy ott gondozzák az égési sérült gyerekeket, ezért oda kormányoztam az autót, miután Zsuzsiékat hazadobtam. Erzsi sírva fakadt.
- Nagyon fáj?
- Nem, nem azért sírok, hanem azért, mert Gergő elment, és csak soká jön újra haza.
Senki nem állt sorba, azonnal ránk figyelt mindenki. Gyorsan megnézték: nem is olyan nagy seb, rendben. És tényleg. Csodálkozva láttam, hogy már csak a hólyagos rész és egy kicsi a környékén volt pirosas. De azt is lekezelték, fertőtlenítőszerrel áttörölték, majd hatalmas gézdarabbal lefedték, ragasztották. Erzsi hősiesen tűrte. Utána elmondta, hogy annak örült, hogy nem kell ottmaradnia. Bár ezt a lehetőséget nem csillantottam fel előtte...
Egy újdonságot is megtudtam az orvostól: az égést először pont úgy kell kezelni, ahogy tettük, ám újdonság: az első napban érdemes továbbra is hűteni a bőrt. Mert akkor gyorsabban regenerálódnak a sérült szövetek. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy később is előjönnek hólyagok.
A kórházban nagyon emberségesek voltak. Szépen beszéltek a gyerekkel is, barátságosan, együttérzően szóltak hozzá. Nem firtatták, miért történt, ami megtörtént, nem ajánlgatták, hogy máskor majd figyeljen jobban.
Hazajövet meg is jegyezte:
- Ahogy bántak velem, az többet ért mindenféle matricánál, amit osztani szoktak az orvosok!
Kért is egy pohárkával a friss mentateából. Csakhogy közben a fiúk is külön műsort tartottak, a kicsik is aranyosan játszottak, a felnőttek is annyi érdekes dologról beszéltek, hogy nem tudott a pohárra figyelni, valahogy kicsúszott a kezéből, és az ölébe borult az egész. Ezt csak Zsuzsi látta, én csak a rémült ordítást hallottam, és láttam, ahogy a kislány tépi le magáról a ruhát. Rohantuk a kádba, és folyattuk rá a vizet. Egyre csak zokogott, mert hatalmas területen vörös lett a kis hasa, combja. Ahol az ülő embernél összeráncolódik a ruha, és ezért vastagabb rétegben állt a forró tea egy kis ideig, ott bizony akkora hólyag keletkezett, hogy mire a ruhát lehántotta magáról, már ki is szakadt. Vagy fél felnőtt-tenyérnyi területen. Úgy gondoltam, hogy ezt már orvoshoz kell vinni.
A Bethesda kórházról tudom, hogy ott gondozzák az égési sérült gyerekeket, ezért oda kormányoztam az autót, miután Zsuzsiékat hazadobtam. Erzsi sírva fakadt.
- Nagyon fáj?
- Nem, nem azért sírok, hanem azért, mert Gergő elment, és csak soká jön újra haza.
Senki nem állt sorba, azonnal ránk figyelt mindenki. Gyorsan megnézték: nem is olyan nagy seb, rendben. És tényleg. Csodálkozva láttam, hogy már csak a hólyagos rész és egy kicsi a környékén volt pirosas. De azt is lekezelték, fertőtlenítőszerrel áttörölték, majd hatalmas gézdarabbal lefedték, ragasztották. Erzsi hősiesen tűrte. Utána elmondta, hogy annak örült, hogy nem kell ottmaradnia. Bár ezt a lehetőséget nem csillantottam fel előtte...
Egy újdonságot is megtudtam az orvostól: az égést először pont úgy kell kezelni, ahogy tettük, ám újdonság: az első napban érdemes továbbra is hűteni a bőrt. Mert akkor gyorsabban regenerálódnak a sérült szövetek. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy később is előjönnek hólyagok.
A kórházban nagyon emberségesek voltak. Szépen beszéltek a gyerekkel is, barátságosan, együttérzően szóltak hozzá. Nem firtatták, miért történt, ami megtörtént, nem ajánlgatták, hogy máskor majd figyeljen jobban.
Hazajövet meg is jegyezte:
- Ahogy bántak velem, az többet ért mindenféle matricánál, amit osztani szoktak az orvosok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése