Egy Teljesen Átlagos Hétköznapon reggel háromnegyed hat körül riadtan ugrok ki az ágyból. Nem, nem szól az óra, sem a telefon, csak valami belső kis gépezet jelzi, hogy most már ideje elindítani a napot, ha minden bele akar férni.
Így hát megadom magamat, felkelek. Megkeresem a ruháimat.
A gyerekszobában van a gardrób. Ez azt jelenti, hogy nagyon halkan kell nagyon sötétben tapogatóznom, ügyelve arra, hogy az úton alattomosan elhelyezkedő legókat, lovakat, pisztolyokat és egyéb ártalmatlannak tűnő tereptárgyakat különösebb baleset nélkül ki tudjam kerülni. Ilyenkor nem számít a ruha színe, örülök, ha elég hosszú a nadrág, és az évszak kívánalmainak megfelel.
Óvatosan végiggyönyörködöm a gyerekek ellazult, kisimult kis arcán, ellenállok a vágynak, hogy megsimogassam őket (mert akkor aztán vége az ő pihenésüknek is), és kisurranok a fürdőbe. Gyors, barátságos pillantás a tükörből visszasandító, rendezetlen frizurájú hölgynek (jaj, tegnap elfelejtettem hajat mosni!), majd gyors mozdulatokkal öltözés. És igen: a fésű, a csatok, a gumik a hajba (nna, ez most egész jól sikerült!), újabb kedves pillantás, és irány a konyha.
Most kéne egy gyors, üdítő tornázás. Na jó, két karkörzés és egy-két törzsdöntögetés. Így legalább nem fáj.
Nézzük csak, mi a megfelelő sorrend.
Asztalterítés: tányérok, poharak, szalvéta, kenőkés (egy is elég, hiszen félálomban úgysem fognak kenyeret kenni, elég, ha megeszik), sajtvágó, kanál a lekvárnak.
Készítsük ki a dobozokat (tízórais, uzsonnás, ebédhez éthordó, palackok), majd pakoljunk ki a hűtőből minden szükséges alkatrészt (margarin, szalámi, sajt, lekvár, kell még valami? ja igen, a majonéz! Pardon, az ebédhez a leves, a töltött káposzta, a befőtt), szeljünk elég kenyeret (először Boldinak a reggelihez szükséges 80 grammot - ez 40 gr szénhidrát, ugye; aztán az uzsonnához még 60-at, majd Erzsinek a tízóraihoz két vékonyka szeletet). Vajon mit adjak Erzsinek, hogy jól induljon a napja? Camembert-es kifli biztosan bejön. Azért adjunk hozzá paprikát is, mert az milyen egészséges! - és ráadásul még arra is van esély, hogy megegye. Legyen Erzsi uzsonnája...na mi is legyen, hogy ne unja nagyon... hoppá! egy kis maradék túrósrétes is van, ha jól emlékszem! Éppen jó lesz.
Akkor Erzsi reggelije és tízóraija kipipálva, uzsonnára... mondjuk jó sok almát, persze szeletelve, és hozzá egy szalámis kiflit. Jó, kész.
Boldinak reggelire tiszta sor: lekváros kenyér és majonézes-sajtos-szalámis, talán neki uborkát is adhatok. Egész finom ez a piacos ubi, most valahogy nem olyan extra savanyú, egész lágy a zamata, tegnap is ízlett neki.
Tízóraira joghurtot kap. Nézzük csak... ribizliset, birsalmásat vagy epreset? Hm... tegnap birsalmás volt, előtte epres, legyen ma ribizlis. Az a lekvár épp erre jó úgyis. Mennyit dolgoztunk vele a nyáron, hihetetlen! Tizenöt kiló gyümölcs termett. Hát ki eszik meg annyit egyszerre? Viszont lekvárnak nagyon jó.Sajnos az első adagot kissé hígabbra főztem a kelleténél, így - ha a Boldinak megfelelő vastagságban kenem a kenyérre - könnyen lemászik. Viszont joghurtba direkt jó, hogy ilyen szétfolyós. Akkor legyen ma ribizlijoghurt. Csak azt nem tudom, hogy tegyek bele zabpelyhet, vagy inkább adjak mellé egy sajtos rudat. Ma sajtos rudat kap. Majd holnap kap megint müzlit.
Jó, akkor nézzük csak: Boldinak reggeli rendben, tízórai rendben, uzsonna... igen, neki is adunk almát, meg répát is, hiszen az állítólag nagyon jó érvédő hatású, és akkor kaphat egy szép szendvicset. Salátával, szalámival, majonézzel. Tegyek bele sajtot? Vagy az már túl sok fehérje? Teszek. Végül is: növésben van a fiúcska!
Ajjaj, már fél hét van. Akkor most jön az Első Ébresztés.
Suttogva-simogatva: "Jó reggelt! Gyere reggelizni! Itt az ideje felébredni."
Erzsi megfordul, csukott szemmel nyújtózik, és alszik tovább. De már nem olyan mélyen, látszik rajta.
Boldi horkant egyet, ő is átfordul, kissé kelletlen gesztussal nyöszörög egy kicsit, majd fejére húzza a paplant. Jó, akkor most gyorsan mérjünk egyet. Hát, nem rossz, nem rossz... Akkor most még nem adok inzulint.
Kimegyek a konyhába - közben hallgatózom, hogy a kiságy surrogása véget ér-e egy egyenletes szuszogással, vagy Fülöp kis panaszos hangja következik: "Felébledhetek?" De nem, most csend van. Akkor igyekszem csendesen tenni-venni.
Mi is maradt ki?
Ó, igen, Boldi ebédje.
Leves: 15 gramm szénhidrát. Akkor a töltött káposzta 8 gramm, meg 15 gramm a kenyér hozzá, mennyi is hiányzik még az ötvenhez? Izé, nyolc meg öt az tizenhárom, meg tíz az huszonhárom, meg még tizenöt? Akkor, lássuk csak.. ki a csuda tud ilyen korán számolni? Leírom. Aha. Harmincnyolc. Akkor még tizenkettő gramm szénhidrátot adunk birsalmabefőtt formájában. Huhhh. Kész.
Második Gyengéd Ébresztgetés.
Boldi más jön is hunyorogva, jó reggelt kívánva vonul el a legkuckósabb reggeli helyre.
Nemsokára Erzsi is követi.
Reggelizés.
Ha az ember nincs észnél, könnyen előkerülnek a reggeli undok lemezek:
"De Boldiiíí! Csúnyán nézel rám!"
"Te mindig hülyeségeket beszélsz."
"De miért nézel így? Ne engem nézz! Nem akarom, hogy így nézz rám!"
"Jaj, hagyd már abba ezt a nyávogást!"
Ha szerencsém van, akkor csak félálomban harapdálják a reggelit. Talán látják is, amit esznek.
"Boldikám, írd be a vércukrodat és azt, hogy negyven gramm szénhidrátot eszel. Mennyit ajánl a pumpád?"
"Hat egészet."
"Add be, kicsim."
"Jó."
"Erzsikém, mit iszol?"
"Lehet kakaót?"
"Ha megetted a kenyeredet is, akkor igen, de addig nem, mert eltelsz vele, és nem fér beléd a kenyér."
Nagyjából ekkor harsan fel egy vékonyka Fülöp-hang a szobából:
"Anyaa! Gyere ide!"
Nagyjából ekkor már Apa is kibotorkál, meggyőződik róla, hogy mindenki a fedélzeten, beveszi magát a fürdőbe, hogy onnan felelős kapitányként visszatérve kormányozza a csapatot az iskola felé.
Innentől felgyorsulnak az események.
A verbalitásé a főszerep:
"Boldikám, a teádat is idd meg! Bement az inzulin? Azért nézd meg, kérlek? Akkor add be most, jó? Hát mennyit is ajánlott az előbb reggelihez a pumpád? Akkor add be a hatot.
Erzsikém, egyél legalább egy falatot!
Igen, Fülöp, már csinálom a kakaódat!
Erzsikém, tedd le a lábacskádat, mert nem férsz így az asztalhoz!
Igen, Füli, már készítem! Boldi! Vigyél fehérneműt is az öltözéshez!
Erzsikém, most már tényleg kapjál be egy falatot, vagy indulj öltözni!
Tessék, a kakaód. Nem, nincs szívószál. Tudod, hogy elfogyott.
Boldikám, tedd le azt a könyvet, és vedd elő a nadrágodat, kérlek!
Erzsikém, fogjad a ruháidat, és indulj öltözni! Jó, mehetsz a fürdőbe! Fülikém, most nem tudlak ölben tartogatni, mert Erzsit meg kell fésüljem.
Tornaruha bepakolva, Boldikám? Akkor tedd be a zoknit, meg a pólót. Telefonod megvan? Feltöltve?
Erzsikém, vedd le a pizsamát, kérlek!
Igen, Fülöp, majd elolvassuk, de látod, most nem érek rá.
Boldikám, mondtam, hogy tedd le most azt a könyvet, és gyere ki!
Örülök, hogy felöltöztél. Fésülködj meg, kérlek! Erzsikém, ha nem öltözködsz, pizsomában indulhatsz az iskolába!
Megvan a táska? Betetted a tolltartót is?
Jaj, a palackok!"
Teljesen kiment a fejemből. Boldinak gyorsan egy nagy adag teát, Erzsinek meg egy kis vizet.
Így ni.
"Tornazsákok rendben?
Erzsikém, a pizsomafölsőt is vedd már át!
Gyere, mert nem tudlak fésülni!
Öt perc múlva ki kell lépni a kapun!
Kérlek, ne feküdj, inkább ülj, mert úgy jobban tudlak fésülni.
A zoknit előbb a kezeddel tágítsd ki!
Jól van, most azt kérem, hogy emeld fel a fejedet. Köszönöm. Fonni ma nincs idő, azt hiszem. De legalább meg leszel fésülve.
Boldizsár, táska nélkül ne indulj el!
Erzsikém, a kabátod vegyed! Sapka nem kell? Biztos, hogy elég a kapucni?
Tornazsákok! Tessék!
Szia, kis csibém! Kérek egy puszit!
Jaj, a vitamin majdnem itt maradt!
Mindjárt integetek az ablaknál!
Fülöp, integetsz Erzsiéknek?
Jók legyetek....!"
És már hallom is a busz zúgását.
Hét óra hat perc.
Győztünk.
Így hát megadom magamat, felkelek. Megkeresem a ruháimat.
A gyerekszobában van a gardrób. Ez azt jelenti, hogy nagyon halkan kell nagyon sötétben tapogatóznom, ügyelve arra, hogy az úton alattomosan elhelyezkedő legókat, lovakat, pisztolyokat és egyéb ártalmatlannak tűnő tereptárgyakat különösebb baleset nélkül ki tudjam kerülni. Ilyenkor nem számít a ruha színe, örülök, ha elég hosszú a nadrág, és az évszak kívánalmainak megfelel.
Óvatosan végiggyönyörködöm a gyerekek ellazult, kisimult kis arcán, ellenállok a vágynak, hogy megsimogassam őket (mert akkor aztán vége az ő pihenésüknek is), és kisurranok a fürdőbe. Gyors, barátságos pillantás a tükörből visszasandító, rendezetlen frizurájú hölgynek (jaj, tegnap elfelejtettem hajat mosni!), majd gyors mozdulatokkal öltözés. És igen: a fésű, a csatok, a gumik a hajba (nna, ez most egész jól sikerült!), újabb kedves pillantás, és irány a konyha.
Most kéne egy gyors, üdítő tornázás. Na jó, két karkörzés és egy-két törzsdöntögetés. Így legalább nem fáj.
Nézzük csak, mi a megfelelő sorrend.
Asztalterítés: tányérok, poharak, szalvéta, kenőkés (egy is elég, hiszen félálomban úgysem fognak kenyeret kenni, elég, ha megeszik), sajtvágó, kanál a lekvárnak.
Készítsük ki a dobozokat (tízórais, uzsonnás, ebédhez éthordó, palackok), majd pakoljunk ki a hűtőből minden szükséges alkatrészt (margarin, szalámi, sajt, lekvár, kell még valami? ja igen, a majonéz! Pardon, az ebédhez a leves, a töltött káposzta, a befőtt), szeljünk elég kenyeret (először Boldinak a reggelihez szükséges 80 grammot - ez 40 gr szénhidrát, ugye; aztán az uzsonnához még 60-at, majd Erzsinek a tízóraihoz két vékonyka szeletet). Vajon mit adjak Erzsinek, hogy jól induljon a napja? Camembert-es kifli biztosan bejön. Azért adjunk hozzá paprikát is, mert az milyen egészséges! - és ráadásul még arra is van esély, hogy megegye. Legyen Erzsi uzsonnája...na mi is legyen, hogy ne unja nagyon... hoppá! egy kis maradék túrósrétes is van, ha jól emlékszem! Éppen jó lesz.
Akkor Erzsi reggelije és tízóraija kipipálva, uzsonnára... mondjuk jó sok almát, persze szeletelve, és hozzá egy szalámis kiflit. Jó, kész.
Boldinak reggelire tiszta sor: lekváros kenyér és majonézes-sajtos-szalámis, talán neki uborkát is adhatok. Egész finom ez a piacos ubi, most valahogy nem olyan extra savanyú, egész lágy a zamata, tegnap is ízlett neki.
Tízóraira joghurtot kap. Nézzük csak... ribizliset, birsalmásat vagy epreset? Hm... tegnap birsalmás volt, előtte epres, legyen ma ribizlis. Az a lekvár épp erre jó úgyis. Mennyit dolgoztunk vele a nyáron, hihetetlen! Tizenöt kiló gyümölcs termett. Hát ki eszik meg annyit egyszerre? Viszont lekvárnak nagyon jó.Sajnos az első adagot kissé hígabbra főztem a kelleténél, így - ha a Boldinak megfelelő vastagságban kenem a kenyérre - könnyen lemászik. Viszont joghurtba direkt jó, hogy ilyen szétfolyós. Akkor legyen ma ribizlijoghurt. Csak azt nem tudom, hogy tegyek bele zabpelyhet, vagy inkább adjak mellé egy sajtos rudat. Ma sajtos rudat kap. Majd holnap kap megint müzlit.
Jó, akkor nézzük csak: Boldinak reggeli rendben, tízórai rendben, uzsonna... igen, neki is adunk almát, meg répát is, hiszen az állítólag nagyon jó érvédő hatású, és akkor kaphat egy szép szendvicset. Salátával, szalámival, majonézzel. Tegyek bele sajtot? Vagy az már túl sok fehérje? Teszek. Végül is: növésben van a fiúcska!
Ajjaj, már fél hét van. Akkor most jön az Első Ébresztés.
Suttogva-simogatva: "Jó reggelt! Gyere reggelizni! Itt az ideje felébredni."
Erzsi megfordul, csukott szemmel nyújtózik, és alszik tovább. De már nem olyan mélyen, látszik rajta.
Boldi horkant egyet, ő is átfordul, kissé kelletlen gesztussal nyöszörög egy kicsit, majd fejére húzza a paplant. Jó, akkor most gyorsan mérjünk egyet. Hát, nem rossz, nem rossz... Akkor most még nem adok inzulint.
Kimegyek a konyhába - közben hallgatózom, hogy a kiságy surrogása véget ér-e egy egyenletes szuszogással, vagy Fülöp kis panaszos hangja következik: "Felébledhetek?" De nem, most csend van. Akkor igyekszem csendesen tenni-venni.
Mi is maradt ki?
Ó, igen, Boldi ebédje.
Leves: 15 gramm szénhidrát. Akkor a töltött káposzta 8 gramm, meg 15 gramm a kenyér hozzá, mennyi is hiányzik még az ötvenhez? Izé, nyolc meg öt az tizenhárom, meg tíz az huszonhárom, meg még tizenöt? Akkor, lássuk csak.. ki a csuda tud ilyen korán számolni? Leírom. Aha. Harmincnyolc. Akkor még tizenkettő gramm szénhidrátot adunk birsalmabefőtt formájában. Huhhh. Kész.
Második Gyengéd Ébresztgetés.
Boldi más jön is hunyorogva, jó reggelt kívánva vonul el a legkuckósabb reggeli helyre.
Nemsokára Erzsi is követi.
Reggelizés.
Ha az ember nincs észnél, könnyen előkerülnek a reggeli undok lemezek:
"De Boldiiíí! Csúnyán nézel rám!"
"Te mindig hülyeségeket beszélsz."
"De miért nézel így? Ne engem nézz! Nem akarom, hogy így nézz rám!"
"Jaj, hagyd már abba ezt a nyávogást!"
Ha szerencsém van, akkor csak félálomban harapdálják a reggelit. Talán látják is, amit esznek.
"Boldikám, írd be a vércukrodat és azt, hogy negyven gramm szénhidrátot eszel. Mennyit ajánl a pumpád?"
"Hat egészet."
"Add be, kicsim."
"Jó."
"Erzsikém, mit iszol?"
"Lehet kakaót?"
"Ha megetted a kenyeredet is, akkor igen, de addig nem, mert eltelsz vele, és nem fér beléd a kenyér."
Nagyjából ekkor harsan fel egy vékonyka Fülöp-hang a szobából:
"Anyaa! Gyere ide!"
Nagyjából ekkor már Apa is kibotorkál, meggyőződik róla, hogy mindenki a fedélzeten, beveszi magát a fürdőbe, hogy onnan felelős kapitányként visszatérve kormányozza a csapatot az iskola felé.
Innentől felgyorsulnak az események.
A verbalitásé a főszerep:
"Boldikám, a teádat is idd meg! Bement az inzulin? Azért nézd meg, kérlek? Akkor add be most, jó? Hát mennyit is ajánlott az előbb reggelihez a pumpád? Akkor add be a hatot.
Erzsikém, egyél legalább egy falatot!
Igen, Fülöp, már csinálom a kakaódat!
Erzsikém, tedd le a lábacskádat, mert nem férsz így az asztalhoz!
Igen, Füli, már készítem! Boldi! Vigyél fehérneműt is az öltözéshez!
Erzsikém, most már tényleg kapjál be egy falatot, vagy indulj öltözni!
Tessék, a kakaód. Nem, nincs szívószál. Tudod, hogy elfogyott.
Boldikám, tedd le azt a könyvet, és vedd elő a nadrágodat, kérlek!
Erzsikém, fogjad a ruháidat, és indulj öltözni! Jó, mehetsz a fürdőbe! Fülikém, most nem tudlak ölben tartogatni, mert Erzsit meg kell fésüljem.
Tornaruha bepakolva, Boldikám? Akkor tedd be a zoknit, meg a pólót. Telefonod megvan? Feltöltve?
Erzsikém, vedd le a pizsamát, kérlek!
Igen, Fülöp, majd elolvassuk, de látod, most nem érek rá.
Boldikám, mondtam, hogy tedd le most azt a könyvet, és gyere ki!
Örülök, hogy felöltöztél. Fésülködj meg, kérlek! Erzsikém, ha nem öltözködsz, pizsomában indulhatsz az iskolába!
Megvan a táska? Betetted a tolltartót is?
Jaj, a palackok!"
Teljesen kiment a fejemből. Boldinak gyorsan egy nagy adag teát, Erzsinek meg egy kis vizet.
Így ni.
"Tornazsákok rendben?
Erzsikém, a pizsomafölsőt is vedd már át!
Gyere, mert nem tudlak fésülni!
Öt perc múlva ki kell lépni a kapun!
Kérlek, ne feküdj, inkább ülj, mert úgy jobban tudlak fésülni.
A zoknit előbb a kezeddel tágítsd ki!
Jól van, most azt kérem, hogy emeld fel a fejedet. Köszönöm. Fonni ma nincs idő, azt hiszem. De legalább meg leszel fésülve.
Boldizsár, táska nélkül ne indulj el!
Erzsikém, a kabátod vegyed! Sapka nem kell? Biztos, hogy elég a kapucni?
Tornazsákok! Tessék!
Szia, kis csibém! Kérek egy puszit!
Jaj, a vitamin majdnem itt maradt!
Mindjárt integetek az ablaknál!
Fülöp, integetsz Erzsiéknek?
Jók legyetek....!"
És már hallom is a busz zúgását.
Hét óra hat perc.
Győztünk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése