Angyalbárányok

Este Fülöp éppen ezt a magyar népmesét nézte, amikor nagyobb testvérei megérkeztek az iskolából. 

A mese egy szegény emberrel kezdődik, aki szolgálatot keres. Az erdőben találkozik egy öregemberrel, aki pedig épp szolgát keres, és a szegény ember fiait kéri szolgának. A fiúknak három napot kéne hűséggel őrizni a bárányokat, de csak a legkisebb állja ki a próbát. Ő az, aki követi egész nap a bárányokat, így láthatja, hogy igazándiból angyalokat őriz. A gazdája megdicséri, ki is fizeti a száz forintot, sőt, még azt is megengedi neki, hogy valamit kívánjon – a jó szolgálatáért cserébe. A fiú azonban eddigre már tudja, hogy a gazdája maga a Jóisten, így csak azt kéri tőle, hogy hadd menjen haza elbúcsúzni a családjától, no meg a pénzt is nekik adni, és ő maga hadd legyen továbbra is a Jóisten pásztora.

Hát eddig a mese. 

Boldi a furulyaszó alatt azt mondta:

- Én nem választottam volna, hogy pásztor maradjak, még ha az Isten is lenne a gazdám, mert ki gondozná akkor a cukorbetegségemet?

…