Kamaszkori keresgélés: hitelesség utáni vágyakozástól fűtötten Fülöp megvetően nyilatkozik: -Petőfi milyen gyönge volt már! Írt bordalokat - de nem bírta az alkoholt. Udvarolt vagy tucatnyi nőnek, mindet feleségül akarta venni. Írta, hogy hú, csatában haljak meg - de olyan satnya volt, hogy nem vették fel katonának. Mégis beállt a hadseregbe, de csak levélkihordó volt. Most akkor ennek a verseit olvassa mindenki? Az életben mindenben megbukott, csak verselni tudott! Apja élettapasztalából merítve mesél egy lelkész ismerősről, aki eleinte szintén nem sokra tartotta Petőfit, aztán ráérzett arra a különösen jól gördülő nyelvezetre, amelyik Petőfi sajátja és tulajdonképpen alakította is rendesen a használt magyar nyelvet. Még ezt is hozzáteszi: - Jól van, kisfiam, hát nem lehet mindenki Damjanich János! Ezen már vonyítva nevettem. Védekezve kérdezi: - De most miért? Tudod, hogy Damjanich két méter magas, hatalmas ember volt? - Persze hogy tudom, először nem is tudták felakasztani... - csil...
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.