tenger-cseppek

Itt ülünk a Bázelba tartó ICE járaton, méghozzá az első osztályon. Pedig nem is akartunk Bázelba utazni, sem vonatozni. Pláne nem az első osztályon. De a jegyünk, amit a Lufthansa biztosított számunkra, olyan helyre szólt, ami először is kisgyermekes fülke, ráadásul a már ott üldögélő kis család extra pénzért befoglalta a fennmaradó két helyet. A fiatal (és alig érthetően pösze) apuka kissé idegesen jött velünk a kalauzt keresni. A kalauz pedig betessékelt minket ide, az első osztályra. (Épp az imént ment el mellettünk egy kávét kínálgató vasutas pincér. Nohát, hogy mik vannak itt az első osztályon!) Hogy a Lufthansa miért foglalkozik vonatjegyekkel? Csak azért, hogy eljutasson minket Kölnből Frankfurtba. Mert a repülőjáratot, amivel este indulnunk kellett volna, eleinte csak tologatták (mármint időben, szóval egyre nagyobb késéseket feltüntetve - bár míg ezt írom, elképzeltem egy repülőt, amit be kell tolni felszállás előtt...), aztán egyszer csak jött az üzenet: törölték a járatot, b...

Várakozás. Most éppen Fülöpre. Visszaszaladt a szurdokban a szálláshelyre. Ott maradt a barcás sapkája. Sajnos nem tudtam a szállást felhívni. Mindenesetre írtam nekik ímélt. Reménykedem. A vonathoz így majd igencsak fürgén kell szednem a lábamat, remélem, menni fog. Amúgy egy szép kis kirándulás volt, az én jelenlegi erőnlétem bőven elegendő volt rá. Ausztriai szurdokjáró túra - ez volt most az anyás program Fülöpnek. Meg egy Fülöpös program nekem. Jólesett, jólesik. Csak most ez a várakozás... Ez nem esik jól. Negyven percet jöttünk lefelé. Most van egy óránk a vonatig. Még húsz perc az út oda... Én meg nem vagyok egy futó, maximum jól kilépni - ez a legtöbb, ami tőlem telik. A szurdok szép. Fülöp most újra járja - ma reggel összesen háromszor. Mikor először jöttünk le, a jól bevált, Fülöpre oly jellemző módon persze a patakban jött. Johannesbachklamm - Jánospataka-szurdok. Merthogy ez a kis patak vájta ki ezt a néhol egészen szűk kis völgyet. A patakban elég sok a kisebb-nagyobb kő,...