tenger-cseppek

Kerekezünk Fülivel a piacra. Közben eszébe jut: - Hány nap van még a születésnapomig? Vagy hány hónap? Vagy hány év? - Ó, születésnap minden évben van, nem kell arra évekig várni. Még négy hónap van addig. - Négy hónap? Az mennyi? Hány hét? - Úgy körülbelül tizenhat-tizenhét. Eddig még lesz az én születésnapom, mamáé és apáé is. - Hogy-hogy? Apának lesz előbb? Pedig ő az idősebb! - Igen, a születésnapok nem olyan sorrendben vannak, hogy aki fiatalabb, annak van előbb, hanem összevissza. - Összevissza? Ez meg hogy lehet? - Hát úgy, hogy az évnek nem ugyabban a részében születtünk. Nem ugyanabban a hónapban. És az évben visszatérnek a hónapok. Azok a hónapok is, szépen sorban, amelyekben születtünk. - Hát ezt nem értem. - Amikor gyerek voltam, nekem sokáig tartott, hogy megértsem. Mert tényleg furcsa, hogy szanaszét vannak a születésnapok az évben. Aztán megértettem, hogy az, hogy ki az idősebb, nem abból derül ki, hogy előbb vagy később van a születésnapja, hanem abból, hogy ...

Végre! Esett a hóóóóó! És akkora, hogy lehet rajta szánkózni. Ez csak egyet jelent a szánkózásra kiéhezett gyerekeknek: minden este legalább fél órát a Daru-dombon. Szép a Daru-domb, de csak szubjektíve szép. Mellette a Kis-Duna ága éppen azon gondolkodik, hogy befagyjon-e teljesen. Másik oldalról meg böhöm tízemeletesek. De a domb jó, a hó már nem kopik le az első pár szánkó nyomán, tehát a hely jó. Szép, széles térre fut le a csúszkapálya, lehet versengeni, ki jut messzebbre. Már a bokorig elcsúsztam! Már a második bokorig mentünk! Befutottunk a lámpák fénykörébe! - no, ez az olimpiai aranyérem. A levegő csípős, de friss is ezért. Jólesik testnek-léleknek. Már harmadik napja megy az esti szánkó-őrület, és először megyünk ki mindannyian, az egész család. A gyerekek visongva, kipirosodva csúszkálnak. Lelkesen, testvériesen osztoznak a szánkón meg a bobon. Fülöp bátran lovagol a nagyok előtt, cseppnyi félelemérzet nélkül száguld velük. Én meg a domb tetejéről gyönyörködök. Mer...