tenger-cseppek

Az őszi-téli betegségek ellen legjobb, ha kapnak elég vitamint a gyerekek – így gondolom. Boldi és Erzsi örülnek ennek, mert ez azt jelenti, hogy „legálisan” szopogathatnak egy kis édességet. Manapság a gyerekvitamin finomabb, mint egy cukorka. Alig lehet meggyőzni őket, hogy egy napra egy éppen elég. Amúgy valóban ritkábban betegeskednek, ha nem felejtkezünk el a napi vitaminjukról. Úgy gondoltam, Fülöpöt is bevonjuk a vitamin-rutinba. Kora miatt azonban nem kaphat tablettásat, csak sziruposat. Annál jobb! – gondolja a gyanútlan anyuka, - hiszen könnyebben megeszi. Hát nagy tévedés! A gyógyszertárakban kapható multivitamin-készítmények annyira büdösek (kiabál belőle a sok B-vitamin), hogy Fülöp még csak megkóstolni sem hajlandó őket. A C-vitamin meg savanyú, tehetem bármibe: onnantól nem eszi meg. (Borkóstoló lesz, vagy valami ilyesmi, amilyen kifinomult az ízlelése!) Áll a konyhapultunkon egy csodálatos, gyerekek is szeretik!-típusú felirattal kecsegtető vitaminos palack. - Mi az?...

Nem is tudom, hogy kezdődött. Mostanában A két Lottit olvasom esténként a gyerekeknek. Szigorúan fejezetenként, hogy sokáig tartson. No meg azért is, hogy legyen időnk megbeszélni a felmerülő gondolatokat. Nagyon sok megbeszélnivaló van benne, és érdekes is, hogy ők hogyan fogják fel a dolgokat: a barátságot, szeretetet a testvér és a szülők iránt, és az egész kis abszurd történetet. Érdekes, hogy mennyi dolgot kell értelmezni számukra, hogy minden világos legyen. A háttérben húzódó érzelmi és egyéb szálak elemezgetése, az emberek közötti szándékosan rövidre fogott párbeszédek továbbgondolása érdekes játék: ők is tanulnak belőle, én meg őket tanulom ezáltal. Ebben a könyvben van egy olyan fejezet, ahol az ál-Lotti, tehát Lujza elmegy anyukával kirándulni egy egész hétvégére, és rendkívül élvezik. Talán ez indított el, talán a régóta tartó, csodálatos ősz, de ma délben már nem bírtam türtőztetni magamat, bezsuppoltam a gyerekeket az autóba, hogy elzarándokoljunk egyik legkedvesebb ki...