Ijedten hajtottam le a Hungária körútról. Már megint félrement valami. Elönt az adrenalin: nem, ez biztosan nem velünk történik. Ez csak egy rossz álom. Pedig de. Velünk. És pedig nem. Nem rossz álom, ez a valóság. Pedig annyira sok mindenre figyeltem. Erre nem. Nem és nem. Reggel talán túlságosan is korán keltem, magamtól, még az ébresztő előtt, volt hát időm. Miért nem néztem át azt a nyamvadt papírt még egyszer, tüzetesen? Mert azon bizony ott áll feketén-fehéren, hogy erre az érettségire nyolcra kell érkezni. Nem kilencre, mint a múlt héten minden nap. Hát ezért le is késtük. Pedig...! Pedig tényleg mindent előkészítettünk. Pedig tényleg, még tanult is. Pedig tényleg, olyan korán indultunk, hogy akár véletlenül be is érhettünk volna. Ha... Ha nincs pont aznap egy útburkolat-javítás miatt dugó egy útszakaszon. Ami miatt negyed órát dugóban vesztegeltünk. Így aztán szép kényelmesen beértünk úgy negyed kilencre. Autóval vittem, hiszen a járványügyi helyzetre való tekint...
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.