tenger-cseppek

Végre! Esett a hóóóóó! És akkora, hogy lehet rajta szánkózni. Ez csak egyet jelent a szánkózásra kiéhezett gyerekeknek: minden este legalább fél órát a Daru-dombon. Szép a Daru-domb, de csak szubjektíve szép. Mellette a Kis-Duna ága éppen azon gondolkodik, hogy befagyjon-e teljesen. Másik oldalról meg böhöm tízemeletesek. De a domb jó, a hó már nem kopik le az első pár szánkó nyomán, tehát a hely jó. Szép, széles térre fut le a csúszkapálya, lehet versengeni, ki jut messzebbre. Már a bokorig elcsúsztam! Már a második bokorig mentünk! Befutottunk a lámpák fénykörébe! - no, ez az olimpiai aranyérem. A levegő csípős, de friss is ezért. Jólesik testnek-léleknek. Már harmadik napja megy az esti szánkó-őrület, és először megyünk ki mindannyian, az egész család. A gyerekek visongva, kipirosodva csúszkálnak. Lelkesen, testvériesen osztoznak a szánkón meg a bobon. Fülöp bátran lovagol a nagyok előtt, cseppnyi félelemérzet nélkül száguld velük. Én meg a domb tetejéről gyönyörködök. Mer...