Pünkösd vasárnapján beültünk Boldival a templomba. Kissé elkéstem, ezért Gergő már felment Fülivel a gyerekistentiszteletre. Egy új lehetőség, hogy én is hallgassam a prédikációt. Pünkösd nagy ünnep a református gyülekezetek életében, mert ilyenkor tesznek fogadalmat a konfirmandusok, ilyenkor erősítik meg azt az elköteleződést, amit a keresztelő alkalmával szüleik tettek. Hogy aztán ez kinek mit jelent, az elég széles spektrumon mozog. Van, akinek ez valóban a hit, és mellékesen a gyülekezet iránti elköteleződés alkalma, van, akinek csak egy jajmitiskeresekitt-típusú, csak a szülők számára megjátszott alkalom. És közte a fokozatok. Mindenesetre a gyülekezetek mindenütt igyekeznek kellő méltóságot kölcsönözni az alkalomnak. A csepeli templom is szépen kicsinosíttatott a nagy napra. Még az időjárás is kegyes volt: az aranyat érő májusi esőt egy napra verőfényes, szinte forró napsütés váltotta fel. A levegő szép volt, meleg és tiszta. Ennek örömére a templomot karban tartó atyafi regge...
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.