tenger-cseppek

Karácsonyra Fülöp kapott anyuéktól egy "igazi" lézerkardot. A piacon nyilván ez a legtutibb: a hangja is tökéletes, érintésre változik, a fénye is szuper vörös (szakértők szerint nem jedi-kard, hanem... hanem... már elfelejtettem) és a "pengéje" ugyanúgy behúzható, mint az igazié, mármint ami a filmben van. Hatalmas öröm volt számára, gyakorlatilag ez volt a főajándék az idén. Családunk legharciasabb férfiújához méltó. Naponta több órát harcolt vele. Tegnap este Gergő rendrakás közben mondja Fülinek: - Feltesszük ezt a fegyvert is! - De ez nem fegyver! - mondja csodálkozva Fülöp. - De hiszen lézerkard! Az is fegyver! - próbálkozik legszelídebb hangján Gergő. - Igen, de ez nem aktivális , hanem maxtivális !

"Anya, ma olyan jót álmodtam! Álmomban felvettek az Eötvösbe. Nagyon örültem neki. És emlékszem, sírtam is, az örömtől. Tudod, mi lenne jó, anya? Ha benne maradhatnék az álmomban. Állítólag az álom csak pár másodpercig tart, de aki álmodik, az óráknak érzi. Nagyon jó lenne, ha választhatnék, hogy az álmomban maradok, vagy kijövök. Inkább az álmomban maradnék, de tudod, miért? Mert ott mindig az történik, amit én szeretnék. Kivéve persze a rémálmokat. Ott olyan, mintha egy mágnes húzna, nem számít, hogy mit akarok. Képzeld, a felvételin nagyon jó volt, jó fejek voltak a gyerekek is. Az egyik olyan volt, mint a Márk, csak sokkal magabiztosabb. De a többiek is nagyon szimpatikusak voltak. Érdekes, olyan volt az egész, mint egy Harry Potter-film. Ha megírnám, akkor hogyan bizonyítanám be, hogy ez nem koppintás? Tudod mit, majd megváltoztatom a neveket, ha megírom! Jó lenne, ha meg tudnám csinálni, hogy az álmomban éljek. Örökre ott szeretnék maradni. Hú, de jó lenne, ha min...