Délután kimentünk a gyerekekkel a játszótérre. Vicces, hogy igazándiból töksötét lett már, mire fél ötre neki tudtuk magunkat durálni, hogy elinduljunk. Mi is tartott eddig, gondolkodnom kell. Hát persze. Fülöp itthon nem szeret aludni ebéd után, ezért nagyon sokféle furfangos módszert próbáltam már ki, változó sikerrel. Ma azonban az ebéd utáni ágyban tekergős nem-akarok-aludni, de-anya-már-eleget-aludtunk típusú vergődések közben eszembe jutott a mentőöv: először alszunk, aztán kimehetünk a játszótérre. Ennek azért van nagy jelentősége, mert Fülöp állandóan a játszótérre akar menni. Nem tudom, akkor is így lenne-e, ha nem kertes házban laknánk (bár emlékeim szerint a nagyok is minimum kétszer kívánkoztak udvarra ekkora tökmag korukban), de neki nem elég az udvar. Pedig szép nagy, hiszen a házunk is éppencsak hogy azért kuporog itt a sarkában, hogy mennél kevesebb helyet vegyen el a játszadozó gyerekektől. De Fülinek ez smafu. Szóval az Igazi, az Igazán Érvényes Délutáni Ját...
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.