tenger-cseppek

Szombat reggel szorongva ébredtem. Este Boldi kissé rosszul érezte magát. Vajon hogy van most? Hatkor felkeltem, végiggondoltam: nyolcra viszem zongorázni, de ha rosszul van, többet ártok, mint használok vele, mert a tanár is csak idegesebb lesz: nem tudja a vizsgaanyagot elég jól! A valóság ezzel szemben az, hogy nagyon szépen tudja, de hát kora reggel.... ráadásul szombaton, mit várjon az ember? Nem mertem kockáztatni: lemondtam az órát. Eddig oké. Gyorsan összekészíteni a csomagokat: reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, pelenka, pulcsik, esernyők, palack italok, bébiétel, előke, kiskanál, kis süti, rudi, alma, miegymás - kell még valami? Nem, de szerencsére már ébrednek a gyerekek. Gyors öltözés, reggelizés, ugrás az autóba, indulás. Integess apának! Irány Kristófék felé. Ott van éppen Geri is, így hát a legnagyobb buli, ha a fiúk együtt utaznak a hatalmas Sharanban. Pont elférünk. Tibor még megkérdezi, ne utazzon-e mitfárerként. Tényleg, jó ötlet! Erzsi, átmész Zsófiékkal Lucához? Á, ...

Erzsi az oviban sok rajzot készít. Némelyiket otthagyja, másokat hazahozza. Vagy azért, mert már a sokadik változat egy témára, vagy pedig azért, mert nem tudta befejezni, és majd, talán, itthon... Vagy egyszerűen annyira jól sikeredett, hogy ezt itthon akarja nézegetni. Amióta írni is tud, előfordul, hogy különböző magyarázó megjegyzéseket is odabiggyeszt a képre. Múlt héten azonban egy kétkötetes regényt írt. Az első kötetben ez áll: 1 de jó, hogy vannak csoporttársaim, és hoyg vesze ketem. A másikban pedig óriási betűkkel: 2 DE JÓ HO Y G VAN AZ ERZSIKE. Hát persze, hogy kiraktuk a faliújságra! Ahányszor ránézek, mindig öröm ébred a szívemben: tényleg, de még milyen jó!