tenger-cseppek

Füli járásáról eszembe jutott, hogy Boldi is úgy indult el, hogy már tudta, hogy meg tudja csinálni. Mindennel így van, a mai napig. Mikor levetette a pótkereket a bringáról három és fél évesen, akkor is az volt, hogy ő már biztos volt magában. És amikor legurult a szánkódombról a bringával - ez mostanában történt - és mi aggódtunk, hogy fának megy, vagy gödörbe, de ő akkor már tudta, hogy menni fog. És meg is csinálta. Erzsi sokkal vakmerőbb, ő úgy is belevág bármibe, ha fogalma sincs, hogy képes-e rá... Erzsivel egyébként már nagyon készülünk az iskolára. Szerencsésebb helyzetben van, mint Boldi. A bátyján teszteltünk két iskolamodellt, így neki már a könnyebb jut. Aztán ő minden nap láthatja, milyen az iskolások élete. És nem utolsósorban: egészen más a természete. Nem győzök csodálkozni rajta, hogy mennyire különböző természetűek. Erzsi jobban fogja bírni az iskola monotóniáját és egyéb kötöttségeit. Igaz, ebben a suliban nem is olyan kibírhatatlan az élet. Sőt.

Ahogy a testvérei, Fülöp is megvárta a tizenharmadik hónapot, hogy elinduljon. No, még nem szalad, de az első önálló, saját elhatározásból elkövetett lépések ideje bizony elérkezett. 24-én este történt. A hűtőszekrény mellett állt. Ehhez tudni kell, hogy mostanában egyre többet járt két lábon. Észrevehetően kellemetlenül tudja érzi magát, hogy már mindenki tud két lábon járni, csak ő nem. Persze, eddig legszívesebben vezetgetve haladt. (Aki próbálta, tudja, hogy ez milyen derékgyilkos dolog - a felnőttnek. Mindkét apró kezével a felnőtt egy-egy ujjába kapaszkodik. Ehhez persze a felnőttnek kissé előre kell dőlni, mert nem lehet a kis karokat túl magasra tartani. Így, ilyen görbe pózban, derékben előrehajolva kell haladni, és persze aprózó léptekkel, enyhe terpeszben, nehogy a kis lábakra rá találjon lépni az ember.) Gergő volt a fő áldozat: már hetek óta naponta több órát sétálgattak. Nagyon vicces, mert Fülő ugyan még nem jár egyedül, de focizni már szeret! Minden labdaféleséget l...