Igen, egy év. Azóta Fülöpnek nyolc kis fogacska világít a szájában. Azóta már mindenfélét beszél - csak még mi nem értjük. Azóta még nem tanult ám meg önállóan járni, de lépeget, és kéri a kezünket: segítsetek, mert én is két lábon akarok járni, mint az EMBEREK! Ha pedig segítünk neki, jártatjuk, akkor nagyon boldog arccal irányít arra, amerre ő szeretné. Micsoda hatalom ez: a világ legnagyobb, legfontosabb embereit az irányítása alá vonni! (Végtére is az ő szempontjából azok vagyunk...) És ha történetesen labda kerül csepp lábai elé, akkor boldogan rugdosni kezdi. Mondta is Gergő: fantasztikus, hogy ez a kicsi fiú még járni sem tud, de már focizik!
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.