Tegnap délben Boldiért indultam. Autóval mentem be, de nem akartam Fülőkét magammal vinni, mert éppen elaludt. Felkeltsem most is, meg amikor beérkezünk, akkor is? Az autóban nem hagyhatok alvó csecsemőt! (Meg egyáltalán, értéket nem hagyunk a kocsiban őrizetlenül.) Itthon csak Anya volt, aki viszont nagyon gyenge állapotban van. Bízzam rá? És ha megébred, mi lesz? Hiszen ki sem bírja venni a babakocsiból! -Hagyd csak, majd kitornázom valahogy belőle, ha mégis felébred. Hadd aludjon szegényke! Csak tedd a kocsit az ágy mellé! - mondta. Hát hagytam. Mikor hazajöttem, csukva volt a gyerekszoba ajtaja, ami pedig mindig tárva-nyitva áll. Halk zümmögést hallottam. Óvatosan benéztem. Boldi sarokasztalkája mellett ült Anya, onnan énekelte: Aludj, baba, aludjál, nyuszika is alszik, este van a faluban, esti harang hallik. De nem a megszokott dallammal. Egy nagyon furcsa, szomorkás-mélabús dallamot énekelt. (mm-dl-tt-t, mm-dl-t-t, l l dd rr m, l t dt l l) Az őszi nap sugarai áttörtek a fehér gy...
Gondolatok és gondolat-töredékek családunk életéből.