tenger-cseppek

Nagyon élvezzük, hogy most már Fülő is beszél. (Már tizennégy foggal virít!) A kezdeti egyszerűbb baba, anya, apa, Ezsi, Bógyi után bonyolultabb dolgokkal is próbálkozik: pityanbom! - mondja a pillangóra, vilyembom - a villamosra. A lapát batya lett, de ugyanez néha babakocsit is jelent. Emlékszem, milyen kedves volt a nagyoknál is, mikor már beszélő babácskák lettek, ahogy valahonnan ki akartak kerülni. Kiszállok! - kiabálták. Ez Boldinál Kiszállka! volt, Erzsinél: Kikákoty! Fülöp azt kiabálja: Kikáci!

Tegnap este a szokásos rövid kis esti imát mondtuk a gyerekekkel. Utána valahogy olyan lelkiállapotban voltam, hogy néhány mondatos köszönőimádságot is mondtam. Hálát adtam azért a sokmindenért, amiben részünk lehetett (gazdag napunk volt), és megköszöntem még pár dolgot, amit természetesnek veszünk, pedig nem az. Ahogy a mondandóm végére értem, váratlanul a szokásos ámen helyett Erzsi kenetteljes hangon ráfelelt: -Isten áldja meg az igét! (Ugye, a templomban hétről hétre hallja, hogy a Biblia felolvasása után a lelkész valami hasonlót mond: áldja meg Isten az Ige hallgatását, szívünkbe fogadását...)